Rosta Szabolcs szerk.: Kun-kép - A magyarországi kunok hagyatéka (Kiskunfélegyháza, 2009)

Hatházi Gábor: A déli Kiskunság 14-15. századi kincsleletei és azok lehetséges kun vonatkozásai

I1AT11ÁZ1 G

ABOR: A DÉLI KISKUNSÁG 14-15. SZÁZADI K1NCSLELETE1 ÉS AZOK LEHETSÉGES KUN VONATKOZÁSAI ként lemezre áttett — másodlagos felhasználású negatív tükörképe. Mint ilyen, a pecsétről díszlemezre átkerült címerkép és körirat eredeti funkciójától függetlenné vált, valós jelentéstartalmát elvesztette, s így aligha szolgálhat a kincs tulajdonosának személyére nézve perdöntő bizonyítékként.

1 ' Ugyanezt húzza alá a fehértói kincs előkerülési helye is. Ez több száz kilométerre fekszik Sinka mester családjának birtokaitól és sebeskői rezidenciájától, viszont alig 2-300 méterre az 1473 és 1570 között több forrásban is említett „Fejértó" kun szállás helyétől. A Kunfehértó-Teniplomdomb néven a 19. század közepe óta ismert. Árpád-kori előzményeken létesült 14-16. századi templomos faluhelyen, régész generációk egész sora gyűjtött felszíni leleteket. Téglatemplomának és cintermének részleteit 1963-ban Kőhegyi Mihály tárta fel. (2. térkép)

1

4 A Kiskunhalas-alsóbodoglári kincs A lelet 1941-ben, földmunka során került elő (3. térkép), a ma Kiskunmajsához tartozó Alsó-bodoglár pusztán. A Magyar Nemzeti Múzeumba jutott anyag jelen értelmezése kapcsán különösen fontos kiemelni, hogy az új vizsgálatba az eddig feltáratlanul lappangó vásárlási dokumentációt is sikerült bevonni. Az iratanyag — amellett, hogy pontosítja a kincs tárgyi összetételét is — az előkerülési helyére és körülményeire nézve perdöntő új adatokat tartalmaz, nagymértékben árnyalva az eddigi képet.A 15. századi cserépfazékba rejtett együttes 18 db ezüstékszerből és viseleti tartozékból (4. kép 1-6.), továbbá 2312 darab pénzből áll.

1

6 A pénzek közt 4 (korábbi ismereteink szerint 1

3 A veret negatív képének kérdéseiről: HATHÁZI 2005, 90-91. 1

4 HATHÁZI 2005, 70., 154., további irodalommal. 1

5 Közlése: HATHÁZI 2005, 159-161. Nem érthető a lelet ékszereit az MN M Éremtárától átvevő és feldolgozó B. Oberschall Magda vélekedése az együttesről. A pénzeket fazékba rejtett zárt kincsként értelmezte, miközben az ékszerekről felvetette: „valószínűleg nem egy, hanem több csontváz tartozékai". B. OBERSCHALL 1945, 19-20. 1

6 B. OBERSCHALL 1945, 13-21.; HUSZÁR 1948, 54-55.; PARÁDI 1963, 210., 244.; MŰVÉSZET 1982, 304-306.; ZSÁMBÉKY 1983, 110-111., 123.; H. KOLBA 1985, 52-55.: HATHÁZI 2000. 259-268. Teljességre törekvő kritikai újrafeldolgozási kísérlete 3) arany veret fordul elő (köztük egy velencei), a fennmaradó hányadot — kb. 677 dénár értékben — dénárok és alacsonyabb értékű rossz ezüst váltópénzek (parvusokból, fillérekből) teszik ki, s előfordul néhány Szörényi báni és havasalföldi ezüst is. A legkésőbbi példányok Zsigmond 1427 tájától kibocsátott veretei, a földberejtésre tehát az 1420/30-as évek fordulója táján kerülhetett sor. A 13. század közepe-15. század eleje közé keltezhető ékszerek és ruhatartozékok figyelemre méltó, legkorábbi darabja egy bizánci ízlésű, filigrándíszes karperec-töredék. (4. kép 3.) A többi ékesség már többségében 14. századi, gótikus stílusú készítmény: egy öntött, hálós keretezésü, sarkain emberi maszkokkal díszített (egykor talán tükörbetétes) szögletes- (4. kép 2.), és egy nagyobb méretű, közepén zománcbetétes csillag-plakettel díszített. hatkaréjos-rozettás préselt ruhaveret. (4. kép 1.) Valószínűleg egy párta összetartozó alkatrészei a lelet kisméretű préselt veretei: 5 darab kerek lemezdísz (az egyik példány oly mértékben sérült töredék, hogy nem került fotózásra) és 4 félgömbös pityke. A kicsiny, kerek veretek közül két rozettás példány a 14. századi préselt lemezdíszek legkésőbbi generációját képviseli (Mária és Zsigmond-pénzekkel datált párhuzamaik sora ismert). A többi eredetileg nagyobb méretű, korábbi díszlemezek körbenyírt, másodlagos felhasználású töredéke. (4. kép 4.)' A ruhatartozékok sorát gombok zárják: egy, a 14. század második felére keltezhető, előlapján bepréselt rozettadíszes „fél lencse" alakú, továbbá 5 darab gömbtestű példány. (4. kép 5-6.) A többségében aranyozott ezüsttárgyak összsúlya kb. 58 g. Ebben az esetben is megállapítható az ékszerek több generációs használatát jelző erős kopottság, a hiányok-sérülések gyakorisága. (tipológiai, korhatározási kérdésekkel, analógiákkal): HATHÁZI 2005, 94-102. és 82-92. kép. Katalógusa (157-162.) részletekbe menően tárgyalja az előkerülési körülményeket, a kapcsolódó írott források, nyelvészeti, régészeti topográfiai adatok körét és irodalmát, a tárgyak szakleírását, a korábbi alapközlések szakirodalmi és képi adatait. (Kat. V/l—20.) 1 ' A kicsiny, kerek veretek párhuzamaira: HATHÁZI 2005, 98-99., 160.j. A párta egyik verete oly mértékben sérült és hiányos, hogy képi közlésre alkalmatlan (vö. HATHÁZI 2005, 163., Kat. V/12.) 69