Rosta Szabolcs szerk.: Kun-kép - A magyarországi kunok hagyatéka (Kiskunfélegyháza, 2009)
Hatházi Gábor: A déli Kiskunság 14-15. századi kincsleletei és azok lehetséges kun vonatkozásai
„KUN-KÉP" A MAGYARORSZÁGI KUNOK HAGYATÉKA díszlemezből áll. (2. kép 7-8. 3. kép 1-5.) 7 Utóbbiak közül többet (másodlagosan) boglár-párrá alakítottak át. (3. kép 2-4.) A többségében aranyozott ezüsttárgyak összsúlya — az időközben elveszett darabokkal együtt — kb. 400 g (a ma is meglévő darabok súlya kb. 364 g). Általános jellemző az ékszerek — akár több generációs használatot jelző — erős kopottsága, a hiányosságok-sérülések gyakorisága. A tárgyak készítési és földberejtési ideje közt — még a legkésőbbi, 15. század elejére kelteződő öntött pecsétgyűrűk esetében is — több évtizeddel számolhatunk. 8 A fehértói leletet — egyik lemezének „MAGISTER SINKA" körirata alapján (3. kép 1.) — a kutatás egy, a forrásokban 1299-1321 között szereplő Sáros megyei várbirtokos középnemeshez, III. András és Károly Róbert kedvelt udvari lovagjához köti.'' Alapvető probléma, hogy a részben a királyi udvarban, részben a Felvidék lengyel határvidékén élő Sinka mester és leszármazottai semmilyen igazolható kapcsolatban sem álltak a Kiskunság térségével. 1" Hasonlóan nem egyeztethetők a 7 Három díszlemez-töredék csupán Hampel közleményéből ismert, valószínűleg múzeumba sem kerültek. HAMPEL 1880., 46.; HATHÁZI 2005., 157., Kat. IV/19-21. 8 HAMPEL 1876, 160-161.; 1880,46-50.; ZSÁMBÉKY 1983, 106-108., 122-123.; MŰVÉSZET 1982, 304-306.; H. KOLBA 1985, 52-55.; MM 1987, 118., 373.; PARÁDI 1990, 71-80.; HATHÁZI 2000, 256-259., 260-268. Teljességre törekvő kritikai újrafeldolgozási kísérlete (tipológiai, korhatározási kérdésekkel, analógiákkal): HATHÁZI 2005, 70-92. és 5357., 59-63., 67-72., 74., 80. kép. Katalógusa (154157.) részletekbe menően tárgyalja az előkerülési körülményeket, a kapcsolódó írott források, nyelvészeti, régészeti topográfiai adatok körét és irodalmát, tartalmazza a tárgyak részletes szakleírását, a korábbi alapközlések szakirodalmi és képi adatait. (Kat. IV/1-21.) 9 Szilády adatai alapján HAMPEL 1880, 48.; ZSÁMBÉKY 1983, 106-107.; KŐHEGYI 1972,208.; H.KOLBA 1985, 55.; MM 1987, 373. Beépült a történeti irodalomba is: KURCZ 1988, 104. (174.j), 109. 1 0 Sinka mesterre vonatkozó történeti adatok: HAMPEL 1880, 48.; ZSÁMBÉKY 1983, 106-107.; KRISTÓ 1992, 155.; KURCZ 1988,57., 63., 299., 32. és 4L sz.; ENGEL 1996,1. 407. Utódaira ill. családjára: Dl 49697., 57318., 57577., 57593., 64290., 6429964300.; ZSO I. 44. (449. sz.), 180. (1613. sz.); ENGEL 1996,1. 407., 420., 472., 488., 523. További adatok Engel Pál: Magyar Középkori Adattár: Magyarország világi archontológiája 1301-1457. (ENGEL 1996, I II. elektronikus változata) és Köcsalád vagyoni helyzetére utaló adatok sem a kincs voltaképpeni igen szerény voltára (ütött-kopott ékességek mindössze 400 grammnyi együttese)." Tovább erősíti a kétségeket magának a feltételezés alapjául szolgáló lemeznek a „Sinka mester"köriratba foglalt, lovagi sisakos-pajzsos címerképe, több szempontból is. Utóbbi egyrészt — amint azt a pénz-, pecsét- és heraldikai kutatások megállapítják — csak a 14. század középső harmadától honosodott meg a magyar gyakorlatban, vagyis a tulajdonosnak vélt Sinka mester halálát (1317, az újabb kutatások szerint 1321) követő évtizedekben. Lemezünk tehát a címertani kronológia alapján eleve nem hozható kapcsolatba a felvidéki lovaggal. Ennek ellenére — más megközelítésből — továbbra is rendkívül figyelemre méltó a „Sinka-lemez" formai és méretbeli azonossága a kor lovagi pecsétjeivel. (11. kép 1-6.) 1 2 Azaz, egyetlen kivétellel: a lemez címerképe és köriratának betűi egyaránt fordítottak. Okkal gyanítható, hogy e veret voltaképpen nem más, mint egy eredeti lovagi pecsét — ötvös által, díszítő motívumzépkori magyar genealógia - címmel, CD formában megjelent müvében. Az adatok összegzése a Sinkaprobléma kritikájával összefüggésben: HATHÁZI 2004, 148. (különösen 1023.j.); 2005, 87-91. 1 1 A kincs és a várbirtokos Sinka mester tényleges vagyoni helyzete közt feszülő ellentmondásra egy 1314. évi adat tapint rá: eszerint Sinka— oldalági rokonának, Sóvári Jánosnak — a sóvári sókút közösen élvezett hasznából 1000 márka (azaz 4000 arany Ft!) értékű részesedését nem pénzben, hanem hermelinben és más prémekben, egyéb Lengyelországból hozott drágaságokban fizeti ki. Dl 57636, ismerteti KURCZ 1988, 86.; HATHÁZI 2005, 89. Hatalmas jövedelmei származtak tehát a sókereskedelemből, s a határmenti lengyel áruforgalomból is, melybe Sinka alighanem „vállalkozóként" bekapcsolódott. 1 2 A címertípus pénzeken és pecséteken való feltűnéséről ld. Gedai István, Kubinyi András és Marosi Ernő kutatásait: MŰVÉSZET 1982, 137-139., 139-141., 153-154., 331-332., 332-335. valamint 23., 25. és 66-67. t. A jellemző példák a pénzek körében: Károly Róbert 1329 után vert garasa (CNH II. 7., Kat. 66), Nagy Lajos 1370 előtt vert garasa (CNH II. 70., Kat. 75.), a pecsétek közt: Drugeth Vilmos nádor (133342) 1338. évi pecsétje (Kat. 235.), Donch zólyomi ispán 1335. évi pecsétje (Kat. 236.), Szécsényi Tamás erdélyi vajda (1320—42) 1339. évi pecsétje (Kat. 237.), Drugeth Miklós országbíró (1354—55) 1355. évi pecsétje (Kat. 245.), Kont Miklós nádor (1356-67) 1358. évi pecsétje (Kat. 249.), Paksi Olivér tárnokmester (1347-52) pecsétje (Kat. 246.). 68
