Rosta Szabolcs szerk.: Kun-kép - A magyarországi kunok hagyatéka (Kiskunfélegyháza, 2009)
Zsirmik István: A doromb használatának sajátosságai a steppei népek sámánjainál
KUN-KÉ P" A MAGYAR O R SZÁG1 KUNOK HAGYATÉKA nehezen közelíthető meg, így viszonylagos védettséget tudott nyújtani. „Feltétlenül szükséges kitérni a török népek közé sorolt, de a Kelet-Szibéria középső és északi részén élő jakutokra (a továbbiakban önelnevezésükön — szaha — említem őket), ahol a doromb a nemzeti identitás emblematikus része. (3. kép) A 300.000 fős szaha lakosságból megközelítőleg 5000 ember tud dorombot készíteni! 14 „Úgy tartják, hogy annak a kovácsnak, aki az élethez nélkülözhetetlen egyéb tárgyak — amilyen a kés és a csiholóacél — készítése mellett dorombot is készít, a sámánokéval vetekedő ereje van. Az ilyen mesterek óriási tiszteletben állnak." A szaha mitológiában a kovácsok első tanítómestere a Kidaj-Bakszi. „Kidaj-Bakszit mindig kovácsnak gondolták, aki az alvilágban él és szüntelenül az üllőt veri. A hősmondákban az erejük vesztett hősök néha alászállnak hozzá s befekszenek a kohójába, hogy megedződjönek és visszanyerjék erejüket. A görög Héphaisztoszhoz hasonlóan Kidaj-Bakszi készít a hősöknek vitézi felszerelést is. Noha Kidaj-Bakszi a föld alatt él, ahol jakut felfogás szerint az ördögök tanyáznak (vannak felső ördögök is), jóságos lénynek tartják, hiszen tőle nyerték az emberek a kovács ismereteket és valószínűleg a sámántudást is. Igaz, néha betegséget okoz utódainak az ősi kovácsok leszármazottjainak, de csak hogy visszatérítse őket a feledésbe merült nemzetségi mesterséghez. Ilyenkor a kovács leszármazottjainak kötelessége, hogy a sámán közvetítésével fekete színű állatot mutasson be áldozatul, és újból folytassa öröklött mesterségét. Jakut felfogás szerint a betegség csak ebben az esetben múlik el. Ilyen vonatkozásban teljes azonosság figyelhető meg a sámánok és kovácsok között." A sámánok számára készített dorombok el lehetnek látva megkülönböztető díszítéssel, pl.: virágmotívum, szarvas alak van belefoglalva, illetve a keret külső felén elhelyezett íves nyúlványok egyfajta „félálarcként" értelmezhetőek, amely védettséget ad és segíti a koncentrációt a speciális feladatra. Ezek a díszítések azonban nem alapfeltéte1 4 Leo Tadagava. a Japán Dorombszövetség elnöke, a Nemzetközi Dorombszövetség elnökségi tagja szóbeli közlése lek, a sámán használja az ezek nélküli hangszert is. A szaha kultúrában a sámánok jelenléte erőteljes, meghatározó, próbatételeik különösen súlyosak, éppen ezért nem meglepő, ha a róluk szóló dalok egyben népdalok is! Ez annak is köszönhető, hogy az emberi beszédnek, éneknek szoros kapcsolata van a szellemvilággal, mondhatni, a magas fokú költői rögtönzés tehetsége a szellemek jelenlétének köszönhető. 2007. szeptember 22-én, Kecskeméten került megrendezésre a III. Magyar Dorombfesztivál, ahol Kim Borisov előadásában lehetett hallani azt a dalt, ami arról szól, hogy az emberek nehézségekkel küszködnek és egy sámánasszony az égből ereszkedik le, segíteni nekik. Ezeket a dalokat bárki előadhatja, ami mutatja a hagyományok eleven, mindent átható erejét. Természetesen a sámán feladata, helyzete különleges, ezért ha dorombot használ szertartása alatt, más tudatállapotban cselekszik. Tuvában a doromb használata szinté jellemző a sámánokra. „Sámánkodás egy xamus-nak nevezett hangszerrel (xumustap xam-naarí). Ez a forma Tuva négy vidékén, az Erzin Tesz-Hem járásban és részben a Tozsu és Ká-Hem járásban volt széleskörűen elterjedt a sámánok körében. Adatközlőnk, T. V. Kungó földije volt egy híres sámánnak, Kirgisz Lamazsannak, aki a Kacsik folyó partján élt, magával ragadó erővel sámánkodott mongol nyelven, s magát egy speciális hangszeren, a seler xomuson kísérte. A xomus-kísérettel végzett sámánkodás főleg a gyengébb sámánokra volt jellemző. A sámánkodásnak hasonló módjára utal Vajnstejn, 2" amikor egy hangszerről a temir xomus nevű dorombról emlékezik meg.'" Amikor konzultáltam Ondar Tatjana KizilOolovna, tuvai sámánasszonnyal, megerősítette, hogy „Tuvában a dorombot a gyengébb sámánok használják 1 6 Diószegi Vilmos leírja a Tuva szertartást, hogyan avatta be a mester a tanítványát, átadván egy dorombot. „Mikor valaki megbetegszik, egy sámánt (Xam) hívtak, hogy nézze meg őt, hátha megmondja, hogy vajon az egy közönséges betegség, vagy azért lett beteg, hogy sámánná váljon. Utóbbi esetben a sámán, a beteg ember tanítójává (baxsi) 1 5 BIRTALAN 1992, 221. 1 6 Ondar Tatjana Kizil-Oolovna szóbeli közlése 292
