Rosta Szabolcs szerk.: Kun-kép - A magyarországi kunok hagyatéka (Kiskunfélegyháza, 2009)
Zsirmik István: A doromb használatának sajátosságai a steppei népek sámánjainál
ZSIRMIK ISTVÁN: A DOROMB HASZNÁLATÁNAK SAJÁTOSSÁGAI A STEPPEI NÉPEK SÁMÁNJAINÁL vált és egy dorombot adott a sámánná válónak. Ezt az eszközt a beteg apja vagy egy vér-rokona készítette. Először a tanár, majd utána a tanítvány játszott rajta. Abban az esetben, ha a játék során a tanítvány önkívületbe került (dingmiraar), az oktatást folytatták, ha nem, akkor a beteg nem rendeltetett arra, hogy sámán legyen". 17 Megállapítható, hogy a sámánoknál a dob használata nem feltétlenül evidencia, számos tényező befolyásolja, hogy milyen más hangszerek is használhatóak. A sámánok üldözése a volt Szovjetunióban (a vizsgált népcsoportok területileg is érintettek voltak, Mongólia és Japán kivételével) a 20. század 20-as éveitől egyre erőteljesebb és majdnem az évszázad végéig húzódott el, igaz egyre enyhülő formában. Ez az üldöztetés nem csak a sámánokra terjedt ki, hanem olyan méreteket öltött, hogy genocídiumról beszélhetünk! Mindezt egyik tanítómesterem is megerősítette: „a sámánok fizikai megsemmisítésére törekediek". ,s Szorosan idekapcsolódik Jeremej Ajpin, Szűzanya a véres havon című könyve, a kazimi hantik felkeléséről, szent helyük védelmében. Talán nem túlzás azt mondani, a szibériai és steppei kisebb és nagyobb lélekszámú, őslakos népcsoportok többsége megírhatná ide vonatkozó, fájdalmas történetét. A sámán, ha tevékenységét nem végezheti, az őt kijelölő kényszerítő szellemek hatására súlyosan, hosszantartóan megbetegedhet, sőt ebbe bele is halhat. Ebből következően kettős kényszerhelyzet alakulhat ki. A hatalom akadályozza, a szellemek kényszerítik, így a jól beazonosítható dob helyett célszerű más hangszert választani. Összegezve az eddigi áttekintést: a sámánok elsősorban a fémdorombot használják (kivétel az Amur-menti bambuszdoromb ilyen irányú említése), férfiak és nők egyaránt. Bár a hangszer anyagát illetőleg a fém-férfi különleges viszonyrendszer érvényesülését lehetne várni, összetett jelenséggel állunk szemben, ami további kutatásokat igényel. Mongóliában a nappali szertartásokon játszanak rajta, Tuvában a gyengébb sámánok használják. Utóbbi területen a sámánjelölt alkalmasságának vizsgálatakor első ízben használhatja a dorombot is. A Szaha Köztársaságban nemzeti szimbólumnak számít, már a hangszer készítője is különleges képességű ember. A kovács és a sámán tudása nem e világi eredetű, ebben az esetben ez fontos kapcsolódási pont. Tanulmányomban kísérletet tettem a sámánok által használt dorombok szerepének érzékeltetésére. A steppei területek vizsgálatakor Mongólia és Tuva lett érintve, keletről nyugat felé haladva. Kívánatos cél Kazahsztán és a kisebb altaji népek dorombkultúrájának jövőbeli tanulmányozása. A sámán és a doromb kapcsolata érzékelteti azt a különleges ethnopszichológiai sajátosságokat, amelyek alapjaiban jellemzőek a steppei népek sámánjaira. Ezek az adatok hozzá járulhatnak, hogy színesebb legyen a „KUN-KÉP". Dolgozatomat Viktor Pelevin, Az alsó tundra című novellájára hivatkozva szeretném zárni. A kínai császár, a sámánok módszerét követve, utazást tesz az alsó világban, ahol megismerkedik egy dorombokat készítő idős emberrel. A hangszer az uralkodót a mikrokozmikus röppályára emlékezteti, két szára az irányítás és cselekvés egyesített csatornája, a pengető pedig a központi csatorna. Az öreg mester szerint a Sarkcsillag és a Déli Csillag, a hideg és a tűz szelleme vetélkedett egymással, s hogy a küzdelemről legyen kinek beszélnie: megteremtették az embert. Az ember pedig sokszor eltévedt a két szellem csatornájában, akik valójában - önmaga... Ezért hát úgy kell dorombon játszani, hogy az ember önmagát adja. így tettek régen és most a sámánok és nem sámánok. A dorombon játszva, önmagukat adták. 1 7 DIÓSZEGI 1963, 63-64. 1 8 Diana Vasziljevna Gerasziraova, Hanti-Manszijszki Jugor Állami Egyetem manysi filológia tanszék vezetőjének szóbeli közlése. 293
