Rosta Szabolcs szerk.: Kun-kép - A magyarországi kunok hagyatéka (Kiskunfélegyháza, 2009)

Kovács Szilvia: A kunok és az 109l-es lebunioni csata

KUN-KÉ P" A MAGYAR

O R SZÁG1 KUNOK HAGYATÉKA bár" kunok nyújtotta segítség a szárazföldről és a tengerről egyaránt bekerített Konstantinápolyt mentette meg. Az 1091. április 29-i lebunioni csata ténye — amelyben I. Alexios Komnénos a kunok segítségével legyőzte a besenyőket — jól ismert. Mint ahogy maga a csata lefolyása is Alexios Komnénos lányának, a már említett Anna Komnénének köszönhetően, aki részletesen leírta az eseményeket az Alexiásban. Tulajdonképpen ebből a forrásból az is kiderül, milyen óriási tétje volt a csatának, noha ezt természetesen nem hangsúlyozza a császárlány. Tudjuk azonban, hogy az 1081-ben trónkövetelőként a császári hatalmat megszerző I. Alexios egy hanyatló időszakban levő birodalom élére került. Uralkodásának első tizenöt évében csaknem folyamatosan hadjáratot vezetett a birodalom különböző ellenségeivel szemben. Kezdetben alig ért el sikereket a bizánci sereg, amelyet a katonacsászároktól való félelmükben a hivatalnok arisztokrácia teljesen tönkretett. Azzal kapcsolatban, hogy milyen állapotban volt a bizánci hadsereg, elég, ha arra utalunk, hogy 1071-ben a manzikerti csatában árulás következtében maga a császár, IV. Romanos Diogenés is a szeldzsükök fogságába esett. így érthető, hogy császárként I. Alexios egyik legfontosabb reformja épp a hadsereghez kötődött. A korábban földművesekből toborzott hadsereg katonáit idegen (varég, rusz, bolgár, abazg, besenyő, török, alán, frank, angol, német) zsoldosokkal helyettesítette.

21 I. Alexios uralkodása kezdetén, híján volt a kellő katonai tapasztalattal és fegyelemmel rendelkező katonáknak.

2

4 Legalábbis lánya és veje, Nikhéporos Bryennios munkái arra utalnak, hogy a császárnak az idegen zsoldosokba vetett bizalma azzal magyarázható, hogy Alexios korábban kialakult szemlélete szerint a bizánci katonák nincsenek birtokában hadi tapasztalatoknak, fegyelmezetlenek és gyávák.

2

5 Ez lehet a magyarázata, hogy a a birodalmat. KAZSDAN-LITAVRIN 1961, 202.; BRÉHIER 1997, 300.; SCHREINER 2002, 54-61.; OSTROGORSKY 2003, 315. 2

3 OSTROGORSKY 2003, 325. 2

4 Nemcsak zsoldosai nagy része volt idegen, de hadvezérei is részben. Idegen származású hadvezéreinek felsorolását 1. BUCKLER 1968

2, 360. 2

5 SHEPARD 1996, 102. I. Alexios Komnénos császár hadseregéről uralkodása kezdetén, ill. azzal kapcsolacsászár ragaszkodott az idegen eredetű zsoldosokhoz, a lebunioni csatánál pedig kénytelen volt a kunok segítségét kérni. Noha a bizantinológusok többsége megemlíti Alexios Komnénos kapcsán a lebunioni eseményeket, néhány kivételtől

2

6 eltekintve nem tulajdonítanak különösebb jelentőséget a csatában résztvevő kunoknak, olyannyira, hogy a kunok jelenlétéről néha említést sem tesznek, és csak a birodalmi hadsereg besenyők feletti „fényes győzelmét" említik.

2

7 Pedig nyilvánvaló, hogy valójában a birodalom megmentőinek is tekinthetők a császár serege mellett harcoló kunok. Ugyanis ekkorra a szeldzsükök nemcsak kiszorították a bizánciakat Kis-Ázsiából, de Tzachas szmirnai emír szövetsége a besenyőkkel magát a császári fővárost fenyegette.

2

8 1090/1091 fordulóján Tzachas a tenger felől, míg a besenyők a szárazföldön zárták körbe Konstantinápolyt, amely „igen nehéz telet élt át."

29 A császár értesülve Tzachas és a besenyők szövetségéről, elfoglalta az adott helyzetben a legjobbnak vélt helyet Ainosnál (ma a törökországi Enez), a tos gondokról 1. BIRKENMEIER 2002, 56. Hozzá kell tenni, hogy a bizánciak számára a háború soha nem volt eszköze az egyéni hírnév és dicsőség növelésének. A csata csak egyik módja volt annak, hogy a birodalom elérje céljait. Sokkal jobban kedvelték a diplomácia eszközeit, csatára csak a legvégső esetben került sor. PRICE 2005, 43. 2

6 NORWICH 1997, 27.; OSTROGORSKY 2003, 318. Egyesek szerint „E harckedvelő nép [kunok] törzsfőinek kezébe tette birodalmának sorsát I. Alexios császár." OSTROGORSKY 2003, 318. 2

7 STEPHENSON 2002, 103. 2

8 Niképhoros Botaneiatés udvarában nevelkedett Tzachas I. Alexios Komnénos hatalomra kerülésekor tért vissza Kis-Ázsiába. Itt megszerezve Szmirnát és más városokat, hadiflottát építtetett, amely ebben az időben egymás után foglalta el az égei-tengeri szigeteket. VASILJEV 1928.; VASILJEV 1925. Nyilvánvaló volt, hogy a térség feletti uralmat akarta megszerezni. A szeldzsükök és a besenyők közti szövetség lényege az volt, hogy a birodalom központjától mindössze 10 stadionnyira levő besenyők a szövetség értelmében Khersonésost zárják körbe. így akarta megakadályozni Tzachas a Konstantinápoly és az Égei-tenger térsége közti kommunikációt. AN GOLD 1992, 110. 2

9 OSTROGORSKY 2003, 324. A lakosság nemcsak az ellenség szorítását érezte, hanem a nagyon nehéz téltől is szenvedett. Anna Komnéné szerint azon a télen annyi hó esett, hogy néha az ajtókat nem lehetett kinyitni. SEWTER 1983, 252.; REINSCH 1996, 273. 276