Rosta Szabolcs szerk.: Kun-kép - A magyarországi kunok hagyatéka (Kiskunfélegyháza, 2009)

Kovács Szilvia: A kunok és az 109l-es lebunioni csata

KUN-KÉ P" A MAGYAR

O R SZÁG1 KUNOK HAGYATÉKA sorban Thukydidés stílusában. A kitűnő nevelésben részesült császárlány közvetlenül hozzájuthatott fontos korabeli iratokhoz. Saját élményei, az apja és mások elbeszélései mellett fő forrásai hadi jelentések és parancsok, követek beszámolói és hivatalos levelek. Azonban Howard-Johnston feltételezi, hogy Anna férje, Niképhoros Bryennios (1062-1137) halála után a férj által összegyűjtött és torzóban maradt munkáját egészítette ki és egységesítette annak stílusát. Ezt talán az bizonyítja a legjobban, hogy az Alexias nagy része hadi eseményekkel foglalkozik, és a munka alapstruktúráját a háborúk leírásai képezik. Anna sokszor meglepően tájékozottnak bizonyul a hadvezéreket és az adott harcban követett stratégiát illetően. Néha olyan hadi mozzanatok szerepelnek, amelyek saját tapasztalatot, autópsziát igényelnek. Ismerve azonban Anna érdeklődését, amely elsősorban az irodalom és filozófia felé irányult, valamint a háborúban és csatában való járatlanságát, HowardJohnston összehasonlítva az Alexiast és Niképhoros Bryennios (1062-1137) Tlr| Icrropiaç c. munkáját — amelyet anyósa, Eirené Dukas kérésére kezdett el írni — úgy gondolja, hogy az Alexias fő részét a Bryennios által egybegyűjtött és megírt anyag képezi, amit Anna saját élményeivel kiegészített, stílusában egységesített és 15 könyvben kiadta. így az előbbiekhez hozzá kell tenni, hogy az Alexias végső formájában mindenképpen Anna Komnéné műve.

6 Tehát Anna Komnéné munkájából, az Alexiasból tudjuk, hogy a kunok második, 1087-es megjelenése a Bizánci Birodalom területén is a besenyők hívásának köszönhető. A forrásunk szerint azonban a dristrai (ma a bulgáriai Szilisztra) csata helyszínére későn érkező kunokkal a besenyők nem osztották meg a zsákmányt, minek következtében a kunok fegyvereiket korábbi szövetségeseik ellen fordították, és jelentős vereséget mértek rájuk. A besenyők az Ozolimne tó'

s vidékére menekültek, 6 HOWARD-JOHNSTON 1996, 260-302. Ekkor Dristra várában I. Alexios Komnénos serege szorongatta a besenyőket, kiknek Tatos nevű vezére a kunokhoz fordult segítségért. SEWTER 1982, 222., 228.; REINSCH 1996, 240., 247. s A tó és az úzok nevének kapcsolatára I. BYZTURC 11. 128. Azonban van olyan, aki szerint a tó nevének magyarázata Anna Komnéné munkájában „nem egyéb ahol a kunok egy ideig körbezárva tartották őket, majd a kunoknak elfogytak a tartalékaik. Mivel feltehetően ekkoriban még nem voltak tisztában a birodalom erőviszonyaival, visszavonultak a Dunától északra. Anna Komnéné szerint azonban már akkor „szándékukban állt" visszatérni.'' A dristrai csatából származó zsákmány kunokkal való megosztásának megtagadása 1087 áprilisában, mint a fentiekből is kiderült, nemcsak megrontotta a két nép közti kapcsolatokat, de egyenesen háborús konfliktusokhoz is vezetett. A besenyők felismerték a kunok részéről fenyegető veszedelmet, így miután kiszabadultak szorításukból átkeltek a Balkán-hegység szorosain, majd Goloe és Diampolis között letáboroztak Markella

1

0 mellett, ami a Fekete-tengerparti Burgastól mintegy 50 kilométerre volt délkeletre. Vagyis igyekeztek minél messzebb vonulni a kunoktól, biztonságosabbnak vélt területekre." Üldözőik, a kunok már 1089-ben ismét a birodalom területén voltak, és kérték I. Alexios Komnénos bizánci császárt (1081-1118), engedélyezze számukra, hogy a menekülő besenyők után ők is átkeljenek a Balkán-hegység hágóin. Alexios azonban már korábban megegyezett a besenyőkkel,

1- így miután megajándékozta a kunokat, elküldte őket.' ' költött irodalmi elemnél". GYÓNI 1942, 81-84. A Duna és a Fekete-tenger közötti területre, azaz Dobrudzsába lokalizálható a vizenyős hely — amelyet többek között a Razelm tóval, Ialomita árterével, a Duna Deltájával és a Pliska környéki mocsaras vidékkel is azonosítanak — pontos meghatározása vitatott. DIACONU 1970, 121-129. Van olyan vélemény is, amely szerint a Dnyeper-torkolat vidéke. LJUBARSK1 773 Íj. 9 SEWTER 1982, 228-229.; REINSCH 1996, 247-248. 1

0 SEWTER 1982, 228-229.; REINSCH 1996, 249. Feltehetően a Mocurica folyó völgyében a Terzijskij bair és Hisar dombok között levő erődítmény romjaival azonosítható. TIB 6, 348-349. 1

1 Korábban az Al-Duna és a Haimos (Balkán)-hegység közti részen, azaz Paristrionban (a Szilisztrától nyugatra kezdődő és a Duna torkolatáig tartó bizánci határtartomány) éltek, majd a kunok elől vonultak a Balkán-hegységtől délre, tulajdonképpen a birodalom központi területén, azaz Trákiában okoztak komoly gondokat 1089 és 1091 között. Anna Komnéné szerint a besenyőket akarta a kunok ellen felhasználni, ha azok ismét megjelennek a Dunától délre levő területeken portyázni. SEWTER 1982, 230.; REINSCH 1996, 249. 1

3 SEWTER 1982, 230.; REINSCH 1996, 249-250. 274