Rosta Szabolcs szerk.: Kun-kép - A magyarországi kunok hagyatéka (Kiskunfélegyháza, 2009)

Sárosi Edit: Újabb kutatások a középkori Szentkirály faluban

SÁROSI EDIT: ÚJABB KUTATÁSOK A KÖZÉPKORI SZENTKIRÁLY FALUBAN Az úttól északra eső terület Az út északi oldalán két lakóépület részletét sikerült feltárni. Az egyik épületrészlet északkelet-délnyugati irányítású, hosszanti oldalával az utcára merőleges, az úttól mintegy 10 méterre található. Közvetlenül a szántott réteg, illetve a felületet borító fű alatt dokumentáltuk az épület felmenő oldalfalainak maradványait. Az oldalfalak 60-70 cm mély alapozási árkában kibontásra kerültek a tartószerkezet 20-30 cm átmérőjű tartóoszlopait jelző cölöplyukak, illetve köztük a kisebb karólyukak maradványai. Az épületen belül azonosítottuk a többször megújított döngölt agyagpadlót, illetve az épület körül a szintén többször megújított külső járószint is követhető volt. Az épület több periódussal rendelkezhetett, pontos datálását nehezíti, hogy sem az alapárkokból, sem a belső padlószintről nem került elő korhatározó lelet. A ház utolsó fázisához tartozó külső udvari járószintet a 16. század közepére- második felére lehet datálni. Az épület legnagyobb része a ma is használt temető alá esik, ezért belső szerkezetéről, osztásáról, fűtőberendezéséről nem sikerült adatot gyűjteni. A feltárt maradványok leginkább a Pálóczi Horváth András által feltárt, többször átépített 7. épülettel mutatnak hasonlóságot.

6 (6. kép) A másik lakóépületnek szerencsétlen módon szintén csak a legszéle esett bele a kutatási felületbe, erről is keveset tudunk. Tájolása a rendelkezésre álló adatokból nem eldönthető, talán az útra merőleges épület volt. Az épületből mindössze a nyugati falának kisebb szakasza, illetve az épület északnyugati sarka ismert, melyhez kisméretű toldalékot, talán kamrát építettek. Ennél az épületnél is dokumentálásra került a nagyon jellegzetes szürkés, keményre döngölt, többször megújított padlója. (7. kép) Fontos az épületekkel kapcsolatban kiemelni, hogy a két épület egymáshoz viszonyított távolsága mindössze 12 méter körül volt, a két épület között telekhatárként értelmezhető árok, kerítés nem került elő. Ez arra utalhat, hogy ebben az esetben egy beltelken álló két lakóépülettel lehet számolni. Mivel a házak építésének pontos idejét korhatározó leletek hiányában közelebbről nem lehet meghatározni, annyi bizonyos csak, hogy mindkét épületet a 15-16. század fordulója táján építették, és többször megújították, illetve kibővítették. A két épület között folyamatosan követhető volt a 16. századi udvari járószint, a két épület tehát nagy valószínűséggel a 16. században egyszerre létezhetett, és a rétegtani helyzetük alapján egyszerre, vagy közel egyidőben szűnt meg használatuk. A két ház között azonosított verem, illetve kút, a házak használata idején már biztosan nem funkcionált, folyamatosan süllyedő, így feltölthető szemétgödörként használták őket. Az ásatás leggazdagabb leletanyaga ebből a két objektumból került elő. Az 1. épület előtt 2-3 méterrel, mind az úttal és az épület déli oromfalával párhuzamosan kerítésként azonosított objektumot tártunk fel, illetve egy hosszúkás, elnyúlt körte alakú vermet, mely egy ovális alakú tényleges tárlórészből, illetve egy ehhez csatolt téglány alakú előtér- lejáratból állt. A verem funkciójára nézve a leletek nem adnak semmiféle támpontot, betöltésében sem gabonamaradványok, sem állattartáshoz köthető nyomok nem voltak megfigyelhetőek. Kevés szarvasmarhaés sertéscsont töredék, illetve jelentéktelen menynyiségű kerámia került elő belőle. A verem legfelső betöltődési szintje a lakóház legutolsó udvari járószintjében jelentkezett, magából az objektumból azonban korábbi, 15. századi kerámia került elő. A kerítésnek az ásatás során meghatározott nyugati végpontja a verem feltöltésébe volt többszörösen beleásva, tehát ez utóbbit a verem megszüntetése után építhették. Összességében a verem használatának megszüntetése és az utcafelőli kerítés építése az utca nyomvonalának megszilárdulásával, és ehhez kapcsolódóan a (bel)telek rögzülésével függhet össze. (8. kép) 1989.: PALOCZI HORVÁTH Hasonló jelenséget tapasztalt korábban Pálóczi Hor2005. váth András is. PÁLÓCZI HORVÁTH 2000. 128. 235