Rosta Szabolcs szerk.: Kun-kép - A magyarországi kunok hagyatéka (Kiskunfélegyháza, 2009)

Pálóczi Horváth András: Településtörténeti kutatások a középkori kun szállásterületen

PÁLÓCZI HORVÁTH ANDRÁS: TELEPÜLÉSTÖRTÉNETI KUTATÁSOK. A KÖZÉPKORI KUN SZÁLLÁSTERÜLETEN Pálóczi Horváth András Településtörténeti kutatások a középkori kun szállásterületen A Magyarországra települt kunok régészeti emlékeinek kutatásában két fő vonulat rajzolódik ki: a steppei műveltség továbbélésének kutatása és a középkori kun szállásterület településtörténeti kutatása. A steppei műveltség feltehető továbbélésére, és e műveltségen belül elsősorban a temetkezési szokások, a viselet és a fegyverzet legfontosabb jellemzőire elsőként Nagy Géza, majd László Gyula hívta fel a figyelmet, régészeti emlékeink között pedig a kun etnikummal azonosítható sírleletek (az ún. vezérleletek) etnikai meghatározása Éri István nevéhez fűződik.

1 Az 1960-as évek végétől az 1990-es évek elejéig számítható következő kutatási periódusban megtörtént a korábban előkerült kun sírleletek részletes feldolgozása, a kelet-európai steppe 11-13. századi régészeti emlékeivel való összehasonlító elemzése, valamint a kun leletek helyének meghatározása a magyarországi középkori régészeti anyagban. Ezen vizsgálatok révén kezdtek kirajzolódni a 13. századi kunok anyagi kultúrájának sajátosságai, a steppei hagyományok továbbélése, illetőleg a kunokat ért különböző kulturális hatások.

2 A még pogány módra temetkező előkelők 13. századi sírjai mellett a szállástemetők kutatása is fontos új eredményeket hozott: az újonnan feltárt kun szállástemetők (Karcag-Asszonyszállás, Csengele, Perkáta) 13-14. századi rétegében is kimutatható a steppei műveltség egyes elemeinek továbbélése, ugyanakkor a kunok társadalmi és kulturális integrálódása tükröződik a gótikus ruhadíszek, ékszerek átvételében és elterjedésében.' Megjegyezzük, hogy mind 1 NAGY 1893a.; NAGY 1893b.; LÁSZLÓ 1961, 16.; ÉRI 1956. 2 Csak a legfontosabb lelet feldolgozásokat és tanulmányokat említve: PÁLÓCZI HORVÁTH 1969.; PÁLÓCZI HORVÁTH 1972.; PÁLÓCZI HORVÁTH 1989.; PÁLÓCZI HORVÁTH 1994.; SELMECZI 1971.; SELMECZI 1973.; FODOR 1972.; FODOR 1976.; HORVÁTH 1987. 3 HORVÁTH 1977.; SELMECZI 1982.; HATHÁZI 1991.; HATHÁZI 2004. a magányos sírok, mind a szállástemetők kutatásában kezdettől fogva érvényesültek településtörténeti szempontok, már a leletek etnikai azonosítása során is, hiszen ez utóbbiban annak van döntő szerepe, hogy a lelőhely kun nemzetségi szállásterületen belül és középkori kun település közelében található-e. Úgy vélem, az ezredforduló körüli esztendők a magyarországi kunok régészeti kutatásában is fordulópontot jelentettek a csengelei vezéri sír feltárásával és interdiszciplináris módszereket követő monografikus feldolgozásával.

4 A sírlelet jelentőségét az adja meg, hogy a kun vezetőréteg első hitelesen feltárt temetkezéséről van szó, s Horváth Ferenc — maga is a téma szakavatott kutatója — ásatási megfigyelései révén végre megbízható adataink vannak a kunok temetkezési szokásairól. A sírleletnek szentelt kiadvány egyúttal a kunok régészeti kultúrájáról való ismereteinknek is összegezése, további érdeme, hogy izgalmas kérdésfelvetéseivel és olvasmányos stílusával a fiatalabb generáció figyelmét is ráirányította erre a kutatási témára. Ennek is köszönhető, hogy ennek a kezdetben sokak által kuriózumként kezelt és periférikusnak tartott témának a kutatása a legutóbbi években újra fellendült, véleményem szerint középkori régészetünkben megérdemelt fontosságának megfelelően. Ami a másik vonulatot, a településkutatást illeti, elmondhatjuk, hogy mindnyájan Györffy István köpönyegéből bújtunk ki. O volt az, aki szülővárosában, Karcagon elsőként térképezett fel — méghozzá igen pontosan, terepi megfigyelések alapján — elpusztult középkori faluhelyeket, köztük kun szállásokat, aki ásatásokat is kezdeményezett a településszerkezet kiderítésére, illetve antropológiai céllal szállástemetők feltárására, akinek javaslatára és személyes hatására 1927-től Kecskemét környékén is nagyszabású program indult az 4 HORVÁTH 2001. 217