Rosta Szabolcs szerk.: Kun-kép - A magyarországi kunok hagyatéka (Kiskunfélegyháza, 2009)

Rosta Szabolcs: Új eredmények a kunok Duna-Tisza közi szállásterületének kutatásában

ROSTA SZABOLCS: ÚJ EREDiMÉNYEK A KUNOK DUNA-TISZA KÖZI SZÁLLÁSTERÜLETÉNEK KUTATÁSÁBAN alapján Balotaszállása, Barabásszállása, Bodoglár, Bócsaszállása, Csengele, Halas, Tázlárszállása, Zomokszállása, Gyarmanszállása esetében ugyancsak ez a helyzet áll fenn. Ezeken a helyszíneken több esetben a névanyag mutatja, hogy talán a korai időkben is ott lakhattak már a kunok. Azonban több, újonnan beazonosított szállás ennél egyértelműbb helyzetet mutat. Ezek azok a lelőhelyek, ahol nem számolhatunk a tatárjárást megelőzően településsel, az élet csak ezt követően indul. A szisztematikus terepbejárások során felgyüjtött leletanyag alapján ma kétségtelennek tűnik, hogy a szállások egy része már a 13. század folyamán azon a helyen található, ahol a 15. században is, mikor már vitán felül megszilárdult településrendszerről beszélünk. Ilyen. Árpád-kori előzmények nélküli lelőhely az egykori Jakabszállása, Orgoványszállása, Bugacháza. Néhány esetben óvatosságra intenek a hitelesítő bejárások is. Régebbi jelentések alapján Bócsaszállás, Fejérió, és Harka Árpád-kori előzménnyel rendelkező településnek lett meghatározva, mely tényként a kutatásban meggyökerezett. Újabban történt pontos lokalizálásuk, szisztematikus bejárásuk után azonban eltérő véleményt kellett kialakítani. Kétségtelenül voltak cserépbográcsok a leletanyagban és a 1415. századi edénytípusoknál korábbi típusok is, ezek azonban semmiképpen sem keltezhetőek a 13. századnál korábbra. így igaz az a megfigyelés, hogy van az Árpád-korra jellemző kerámiaanyag ezeknek a szállásoknak a területén, a következtetés mégis félrevezető és éppen a lényeget fedi el. Jelesül azt. hogy egy, már a 13. században odatelepült népességről van szó. A kun nevű. Árpád-kori előzmény nélküli helyszínek bizonyítékot szolgáltatnak arra, hogy a kun szállások jelentős része igen korán, szinte közvetlenül a betelepülés után, legalábbis téli szállásokként állandónak nevezhető. Ez a megfigyelés egyéb, a kunok társadalmára és életmódjára vonatkozó lényeges kérdésekhez is közelebb vihet. Jakabszállás helyszínének beazonosítása és leletanyagának elemzése során merült fel annak egyik lehetséges magyarázata, hogy miért nem nevezik meg a korai időkben a kunok településeit. Ez különösen a fent említett esetekben nehezményezhető, hiszen területükön bizonyosan már a 13. századtól számolhatunk megtelepedéssel. A klasszikus településrendszer vizsgálata során hoztunk példákat a kun települések névváltásának jól ismert jelenségére. Ismert, hogy a kun gyökerű helységnevek a leggyakrabban személynévből keletkeztek, de ez még a keresztény névadásúak esetében is gyakorlat. Az átmenetre jó példa Gyolcsapálszállás, Thobaliszentpéter, Karácsonymiklósszállása a Mezőföldön, vagy Karapál és Mayossa István szállása a Kiskunságban. A leletanyaguk alapján legkorábbinak meghatározható lelőhelyek alapján úgy véljük, hogy a településeket a korabeli források azért nem nevezik meg, mert nem a szállások helye változik, hanem a birtokos személyét előtérbe helyező telepiilés-névadási rendszer bizonytalan. A településnévadási rendszer csak később állandósul, mikor a keresztény hit, ezzel együtt a keresztény névadás már teret nyer a kunok vezető rétegében, a szállások urainál is. 1342-ben Ilonchuk nemzetségbéli Buthemer kun kapitány, kunjaival szerepel a forrásokban. 1407ben Jakab fia Péter számára átíratják az 1342 és 1343. évi okleveleket. Péter, Jakabszállási Buthemer unokájaként jelenik meg az oklevélben. Jakabszállás neve így csak 1407-ben van említve, 1342-ben Buthemer még csak kunjaival és szállásával szerepel. így gyaníthatóan a 14. század harmadik harmadában élt Jakab idejében rögzült a szállás neve, melyet 1407-ben már kiemelnek. Könnyen elképzelhető, hogy a 13. század végén már biztosan lakott helyszín, mely a későbbi Jakabszállása, Buthemer időszakában az 1340-es években, lehetett Buthemerszállása. A Herke domb, Kis- és Nagy Herke tó földrajzi nevek helyi magyarázata szerint, még korábban, „Herke kun vitéz" idején akár Herkeszállása is lehetett. Ugyanígy könnyen megeshet, hogy csak a 16. században említett Ferencszállása egy korai elnevezése Karacsorszállása volt. A kun szállások kialakulásának kérdéséhez szorosan kapcsolódik a korai szállástemetők problematikája. A kutatás sokáig úgy tartotta, hogy a szállástemetők megnyitásának idejét pénzekkel keltezhetően leghamarabb a 14. század közepére tehetjük. Ez egybevágott azzal az elképzeléssel, hogy a 199