Rosta Szabolcs szerk.: Kun-kép - A magyarországi kunok hagyatéka (Kiskunfélegyháza, 2009)

Rosta Szabolcs: Új eredmények a kunok Duna-Tisza közi szállásterületének kutatásában

KUN-KÉ P" A MAGYARO R SZÁG

1 KUNOK HAGYATÉKA kunok addig hagyományos nomád életet éltek. Azonban a teljesen egyedülálló és tökéletesen elkülöníthető leletcsoportot alkotó Balotapuszta, Csólyos, Kunfehértó, Kígyóspuszta I-II, Csengele területéről ismert, az 1-2. generációs pogány kun előkelő temetkezésekkel egyidős szállástemetőink nincsenek. Hatházi Gábor a mezőföldi Perkáta ásatása során a korai periódus félreismerhetetlen jeleit vélte felfedezni a templom körüli temetőben, majd ennek nyomán összefoglalta a korai szállástemetőkkel kapcsolatos ismereteinket. Pontos elemzéssel kiválóan levezette ennek lehetséges, bár tökéletesen még mindig nem tisztázott okait, hogy miért nincsenek az előkelők temetkezéseihez hasonlóan jól elkülöníthető, korai szállástemetők. Jelenlegi ismereteink szerint a végkövetkeztetés mindenképpen helytálló. Mivel nagyon nehéz elképzelni, hogy a magyar királyok hadseregében közel 150 évig több ezres nagyságrendben, nomád módra harcoló kunnak a korai, nomád jellegű szállástemetőivel a kutatás még nem találkozott vagy nem ismerte volna fel ezeket, a korai köznép temetkezéseit máshol, mégpedig a templom körüli temetőkben kell keressük.

1"" A kérdéssel már korábban Pálóczi Horváth András és Selmeczi László is foglalkoztak, végeredményben a fenti álláspontot képviselve. A témában jeles kutatók egyöntetűen arra a megállapításra jutottak, hogy a kun köznép korai szállástemetői megegyeznek a templom körüli temetőkkel.

10

6 Ez viszont a kunok társadalmára és életmódjára is kiható kérdést vet fel. Mégpedig azt, hogy a könnyűlovas harcmodor mellett, kötelező érvénnyel nomád jellegű életet — és halált — kelle feltételezzünk. A csengelei feltárás, majd Horváth Ferenc okfejtése nyomán abban biztosak lehetünk, hogy a lokalizálható vezéri sírok nem mindentől távol állnak a pusztában, hanem a késői szállások, így a templom körüli temetők közvetlen szomszédságában vannak. Ez közvetve igazolja azt, hogy a kun települések magját már a kezdeti időktől a későbbi települések területén álló településkezdemények, téli szállások alkotják. 10

5 HATHÁZI 2000, 231.; uö: 2004. 192-194. 10

6 SELMECZI 1982, 105-6,; PÁLÓCZI HORVÁTH 1994, 172. Nem állítjuk azt, hogy a történeti források — melyek esetlegessége azért folyamatos kétségeket támaszt — ne mondanának igazat, mikor jurtákban lakó kunokról beszélnek. Nyilvánvaló, hogy az előkelők szokásaikban, rítusokban őrzik hagyományaikat, melyre éppen temetkezéseik szolgáltatják a fő bizonyítékot. Ellenben a köznép esetében a sztyeppei gyökerű sajátosságok sora már nagyon hamar csak a viselet módjában, s „háziipari" termékek formájában nyilvánul meg.

1

0' Komolyabb nomadizálást a kun előkelők, mindössze néhány szállást magukba foglaló területükön, nem végezhettek. Költözhettek ugyan családjukkal és szűkebb környezetükkel egyetemben egyik szállásról a másikra, melynek hagyományos módja, a jurtákkal való lakhelyváltás valószínű a források függvényében is. Ennek csak gazdasági okokban láthatjuk magyarázatát, így egy-egy kisebb téli szállás területének teljes kiaknázásával jönne a szállásváltás kényszere. A nomadizmusnak ugyanez a mozgatórugója, ellenben ezen a behatárolt területen ez a kun népesség tömegei számára elérhetetlen volt. Ha bármilyen fokú nomád életmódot feltételezünk is a kunok között, az legfeljebb a szűk elitnek lehetett csak a „kiváltsága". A többiek, a népesség döntő többsége, már a legkorábbi időszaktól kezdve letelepedett életmódot folytatott. A kunok nomád hagyománya leginkább az állattartás formájában öröklődik át, mely jelenség majd a 15. században bontakozik ki igazán mind a ló, mind a szarvasmarhatartásban. Ha mindezeket a tényeket számba vesszük azt láthatjuk, hogy a kun szállások rendszere már jóval korábban jelentkezik, mint az a források alapján mutatkozik. A kunok településrendszere véleményünk szerint az eddig elfogadottnál hamarabb állandósul, melynek alapvető egységeit a szinte minden esetben nagy vízhozamú területek szomszédságában álló téli szállások alkotják, akár a legkorábbi időszaktól kezdve. A kunok a jól ismert törvények szerint IV. László királytól megkapják „a királyné udvarnokainak, más conditionariusoknak és az örökös nélkül elhalt nemeseknek a földjeit, melyet a kunok szállásai 10

7 HATHÁZI 2004, 194. 200