Rosta Szabolcs szerk.: Kun-kép - A magyarországi kunok hagyatéka (Kiskunfélegyháza, 2009)
Rosta Szabolcs: Új eredmények a kunok Duna-Tisza közi szállásterületének kutatásában
„ KUN-KEP" A MAGYARORSZAGI KUNOK HAGYATÉKA geológia és egyéb tudományágak terén jórészt már meglévő és jól ismert adatokkal dolgoztunk, másrészt jelen tanulmány kerete sem teszi lehetővé, hogy ezek szerepét aprólékosan elemezzük. Terepbejárások Bács-Kiskun megyében nem áll rendelkezésre teljes régészeti lelőhelykataszter, a meglévő adatok is rendszertelenül, gyakran hiányosan jelentkeznek. A kutatási módszernek ezért lett alapja a lelőhelyek helyszínen történő beazonosítása, hitelesítése. A terepbejárás alkalmazásának eredményessége a középkori településkutatásban. Méri István nagykunsági terepbejárásai óta vitán felül áll. 1 ^ A terepbejárás volt az alapvető technika, mely egyrészt elérhető lehetőségeket biztosított, másrészt a településtörténeti vizsgálatok szempontjából a legmegfelelőbbnek mutatkozott. A térképészet nyújtotta újabb lehetőségek is csak a pontos lelőhelykataszter ismeretében jelentkeztek. Fontos szempont volt az adott középkori településekre vonatkozó, minél szélesebb körű adatok megszerzése. Az a nagy mennyiségű többletinformáció, mely a középkori települések kiterjedésére, fennállására, földrajzi helyzetére vonatkozik, részint szintén a terepbejárások nyomán vált elérhetővé. Vannak természetesen olyan nehézségek, melyek a régészeti terepbejárások eredményeinek elemzése során jelentkeznek. A felszínen gyűjtött leletanyag meghatározása az ásatásokkal is nehezen érzékelhető történelmi folyamatoknak a felismerését nem teszi lehetővé. A terepbejárások során gyűjtött leletanyag alapján nemigen határozhatjuk azt meg, hogy egy 13. században elpusztult települő életének vége a tatárokhoz, vagy egy gazdasági. írsadalmi indíttatású pusztásodási folyamathoz kothető-e. Alig adhat választ a 15. század második felében a pestisjárványok következtében meginduló pusztásodás és az ekkor még meginduló újratelepítések kérdésére. A 16. század folyamán bekövetkező elnéptelenedés szakaszainak meghatározása is nehézkes, csak a terepbejárási adatok alapján. A Kiskunságban pedig önmagában jelenleg alkal1 5 MÉRI 1954. inatlan annak a lényeges kérdésnek az eldöntésére, hogy egy 11-16. századi leletanyagot adó lelőhely, köthető-e az 1246. után betelepülő kunokhoz. Az adottságokat mérlegelve, a célzott terepbejárások lettek meghatározva a terepi munka alapjának, az új eredmények is főként ennek révén írhatóak le. A terepbejárások során gyűjtött leletanyag meghatározásához a Vályi Katalin által Opusztaszeren — több mint harminc éve folytatott szintkövetéses ásatása során — kidolgozott tipológiát vettük alapul. 1 6 Az eddigi ásatások és helyszínelések alapján már ismertnek mondható lelőhelyek közül többnek a beazonosítása is nélkülözhetetlennek bizonyult. Erre az adatok hiányosságai és a gyakori ellentmondások miatt volt szükség. 1 Nemcsak Szabó Kálmán 1930-as évekbeli ásatásainak azonosítása során jelentkezett ez a helyzet. Gyakori volt az azt követő terepbejárások, helyszínelések esetében is a lelőhelyek helyzetének elmaradt, vagy pontatlan és hiányos meghatározása, rossz térképi jelölése. Több lelőhelyet töredékes információk alapján kellett újra felfedezni, beazonosítani. Gyakori volt a lelőhely állapotára vonatkozó információk szegénysége az alkalmazott, egységesített adatfelvételi szempontok szerint. Ezeken a helyszíneken ezért sokszor új, szisztematikus terepbejárások voltak szükségesek. A fentiek szerint ismertnek minősíthető lelőhelyek mellett, régészeti értelemben véve e tanulmányt megelőzően jónéhány ismeretlen középkori temp1 6 Köszönöm Vályi Katalinnak, hogy a terepbejárások leletanyagának pontos meghatározásához, pótolhatatlan segítséget nyújtott. Optimálisnak bizonyult a kerámiaanyag meghatározásához Opusztaszer a kis földrajzi távolság miatt is. hiszen — talán minimális eltéréssel — az egész középkori Dél-alföldre illeszthető az ópusztaszeri ásatások kerámiatipológiája. 1 Ezek mellett a jól dokumentált, pontos adatokkal szolgáló helyszínelések, terepbejárások sok segítséget nyújtottak. Kecel környékén a földrajzi szempontok figyelembevétele és az elemzések megbízhatósága miatt szükségtelennek bizonyultak az újabb, hitelesítő bejárások. A pontos leírások, szisztematikus kutatás folytán Kerekegyháza középkori lelőhelyeinek terepbejárásától is eltekinthettünk. A teljes kiskunsági területeken V. Székely György. Kiskunhalas környékén Gallina Zsolt helyszínelései, célzott terepbejárásai adták az adatok jelentős részét. 178
