Rosta Szabolcs szerk.: Kun-kép - A magyarországi kunok hagyatéka (Kiskunfélegyháza, 2009)

Rosta Szabolcs: Új eredmények a kunok Duna-Tisza közi szállásterületének kutatásában

ROSTA SZABOLCS: ÚJ EREDiMÉNYEK A KUNOK DUNA-TISZA KÖZI SZÁLLÁSTERÜLETÉNEK KUTATÁSÁBAN ásatások mellett, azokkal párhuzamosan geomorfo­lógiai, antropológiai, zoológiai és egyéb természet­tudományos vizsgálatok is történtek. Mindezek együttes eredménye révén a középkori Csengele teljes környezetrekonstrukciója jött létre, mely végeredményben a Kiskunsági Homokhátság más részeinek vizsgálatához is felhasználható. 1 ' Pálóczi Horváth András Lászlófalva-Szentkirály területén, két évtizeden át végzett kutatásai révén, egy egész mikrorégió teljes középkori-kora újkori településföldrajzát ismerjük. (Az új kiskunsági településtörténeti vizsgálatok adatfelvételi szisz­témája jórészt a szentkirályi kutatások példáját vette alapul, a jelenlegi lehetőségekhez mérten alkalmazva azokat.) Pálóczi Horváth András több évtizedes kutatásai­nak gerincét a régészeti ásatások adták. Emellett felhasználta az elérhető természettudományos vizsgálatokat, a forrásadatokon alapuló célzott terepbejárások és a szisztematikus terepbejárások és felmérések eredményét is. A középkori lelőhe­lyeket az adott földrajzi környezetükkel együttesen tanulmányozta. Ezek folytán, a középkori-kora újkori Szentkirály településének teljes középkori település- és környezetrekonstrukciója elérhető. 14 Siklósi Gyula, Kerekegyháza-Kunpuszta /Herceg­egyház és B. Sárosi Edit, Bugac-Felsőmonostor /Monostor területén végzett ásatásaik során szintén szélesebb régészeti kitekintést nyújtottak. Az adott lelőhely feltárása mellett a környező középkori jelenségek vizsgálata is megtörtént célzott és szisz­tematikus terepbejárásoknak, a földrajzi viszo­nyoknak, középkori forrásoknak, régi térképeknek az összevetésével. Mindezen fontos munkák ellenére is, a Kiskunság­ban ma egy egységes adatfelvétel alapján, egysé­gesített szempontok szerint megalkotott középkori település- és úthálózat ismeretével nem rendelke­zünk. Ez a kunkutatás számára azért is komoly hiányosság, mert ez a vidék a középkori kunok egyik, az emlékeik számát tekintve talán a legfőbb törzsterületének tekinthető. A készülő disszertáció ezt a hiátust szándékozik majd lehetőségeihez mérten a legpontosabban kitölteni. 1 3 SÜMEGI 2001. 1 4 PÁLÓCZI HORVÁTH 1993. A főbb alkalmazott módszerek Jelen tanulmánynak nem lehet célja mindenre kiterjedő, teljes körű tájrégészeti leírást adni. En­nek több oka közül ki kell emelni a vizsgált terület óriási méreteit, hiszen az közel 10.000 km 2 nagy­ságú. A jelenleg is folyamatban lévő kutatás kere­teit beszűkíti a régészeti- és az azt kiegészítő ter­mészettudományos vizsgálatok időigényessége, illetve a korlátozott anyagi lehetőségek egyaránt. Emellett a kutatás jelenlegi állapotában a Kiskun­sági Homokhátság központi részéről jóval több és pontosabb adatunk van, mint a „peremterületek­ről". Ezért a megfigyelések és az ezekből levont következtetések a későbbiekben még bizonyosan pontosíthatóak, kiegészíthetőek. Az alábbiakban azokat az alapvető módszereket és eredményeket mutatjuk be, melyek szervesen illeszkednek a Kiskunsági Homokhátság település­történetének kérdésköréhez. Az elmúlt évek tapasztalata alapján ki kellett alakí­tani azt a rendszert, mely új adatfelvételi szem­pontok révén esélyt adott arra, hogy előrelépés történjen a mai Kiskunság középkori település­rendszerének minél pontosabb meghatározásában. Minden lehetőséget felvonultató, szerteágazó régé­szeti vizsgálat az összes adott lelőhely esetében nem történhetett. Ugyanakkor az egyes lelőhelyek­re vonatkozó régészeti leletanyag részletes feldol­gozása és az egyéb módszerekkel kinyert adatok révén, bizonyos keretek között általánosítható eredmények születtek a terület más településeinek vonatkozásában is. A disszertációban szereplő közel 100 későközép­kori lelőhely esetében az ásatások hiánya, vagy azok töredékes információi következtében részben a terepen, részben térképeken történő pontos meg­figyelés és elemzés kellett, hogy azok ne sematizá­lódjanak, egyedi jellegzetességeik régészeti feltá­rások hiányában is kidomborodjanak. A következőkben azokat a főbb módszereket mu­tatjuk be, melyek szerepe jelentősen megnőtt eddi­gi súlyukhoz képest a középkori lelőhelykataszter létrejöttében. Mindez nem jelenti azt, hogy a rész­letesebben kifejtett terepbejárási és térképészeti fogások mellet, egyéb módszerekkel elérhető ada­tok ne lennének beépítve a végkövetkeztetésekbe. A történeti és helytörténeti források, a nyelvészet, 177

Next

/
Thumbnails
Contents