Rosta Szabolcs szerk.: Kun-kép - A magyarországi kunok hagyatéka (Kiskunfélegyháza, 2009)

Langó Péter: Megjegyzések a Dumbarton Oaks Bizánci Gyűjteményének 40. 10. leltári számú leletegyüttese kapcsán

LANGÓ PÉTER: MEGJEGYZÉSEK A DUMBARTON OAKS BIZÁNCI GYŰJTEMÉNYÉNEK 40.10. LELTÁRI SZÁMÚ LELETEGYÜTTESE KAPCSÁN Langó Péter Megjegyzések a Dumbarton Oaks Bizánci Gyűjteményének 40.10. leltári számú leletegyüttese kapcsán I. A Dumbarton Oaks Bizánci Gyűjteményének 40.10. leltári szám alatt szereplő együttese Az egykori Bizánc kulturális hagyatékának egyik legkiemelkedőbb gyűjteménye ma a Harvard Egyetemhez tartozó Dumbarton Oaks kezelésében van. A 40. 10. leltári számon a gyűjtemény egyik érdekes együttese található, amelyekre már publikálásukat követően felfigyelt a középkori Kárpát-medencével foglalkozó kutatás.

1 A tárgyegyüttest a kisleleteket közreadó Marvin C. Ross, kaukázusi vagy Kubán vidéki készítménynek tartotta és a 14-15. századra helyezte.

2 A kötet újabb kiadásakor is megmaradt a tárgyak keltezése kapcsán korábban megfogalmazódott vélemény, annak ellenére, hogy mind a csat, mind az övhöz tartozó veretek klasszifikációját és kronológiai helyét a középkorkutatás Marvin C. Ross munkájának első megjelenése óta többször áttekintette.

1 Jelen munka kiindulási pontját ez a Georgetownban őrzött együttes jelenti, amelynek az amerikai szerző által javasolt keltezése és készítési helye részben eltér a nyugat-európai kutatók többsége által vallott állásponttól. Számos kérdés tekintetében ezen emlékcsoport kapcsán az ismereteink tovább bővíthetőek. A tárgytípus vizsgálata mellet szól az is, hogy a hasonló szerelékkel díszített kelet-európai darabok nyomán több vélemény is megfogalmazódott a használat időszakára vonatkozóan, míg az ide sorolható Kárpát-medencei leletek vizsgálata során hangsúlyossá vált ezen régiségek balkáni kapcsolatrendszere. Felmerült, hogy a hasonló szerkezetű l.PÁLÓCZI HORVÁTH 1972, 194-196.; idem 1982, 95. 2 ROSS et al. 2005, 79-80. 3 FINGERLIN 1971.; EGAN et al. 1991.; LIGHTBOWN 1992, 306-331.; KRABATH 2001. kelet-európai övek egy része szorosan kapcsolódott a kunokhoz. A kialakult vélemények kritikai jellegű áttekintésével így további adalékokkal egészíthetjük ki az övtípussal (illetve ezáltal a viselőikkel) kapcsolatos ismereteinket. Mindenek előtt érdemes sort keríteni a kiindulásul választott leletegyüttes ismertetésére. Az együttes két csatból, valamint különböző formájú övveretekből és két lemezből áll. A leletek a Gyűjtemény kisleleteit bemutató katalógusban, majd annak újabb, részben átdolgozott kiadásában hasonló leírással jelentek meg, jelen ismertetés ezek alapján készült.

4 ( 1. kép) 1. Allatalakos csal: hossza 3,3 cm, magassága 1,6 cm, szélessége 4,1 cm. Ezüst csat. Az íves csat kerete állatalakokkal díszített. Két egyenes csattengelye közül, a belsőhöz rögzítették a hurkosán felerősített kerek átmetszet elhegyesedő végű csattüskét. A csattengely két-két vége dudoros záródású. A tüske a csatkeret külső ívén kialakított, a csatkeretből kidomborodó madáralakként megformált vájatba feküdt. (M. C. Ross A jelzet) 2. Profilait keretű csat: a csatkeret hossza 4 cm, a csatkeret legnagyobb magassága 4.4 cm, a csattest hossza 8 cm, a csattest magassága 2,8 cm. Ezüst csat, tagolt kiszélesedő csatkerettel. A keret záródása gyűrűs kialakítású. Az egyenes csattengely végei kúpos kialakításúak. A csattengelyhez egykor kapcsolódó csattüske hiányzik. A téglalap alakú csattest egy bordázott trapéz alakú taggal kapcsolódik a tengelyhez. A trapéz alakú tagon megfigyelhető a tengelyhez kapcsolódóan, az egykori csattüske szabad mozgását biztosító áttörés. A kopott csattestet a két hosszabb szél mentén három-három ponton ütötték át, míg a középtengelyében egy további felszerelőlyukat is kialakítottak. (M. C. Ross B jelzet) 3-5. Középen áttört pálcika alakú eziistveretek'. hosszuk 2,6 cm, legnagyobb szélességük 0,8 cm. Az öntött 4 ROSS et al. 2005, 79-80.; Pl. LVII-LVIII. 113