Bárth János (szerk.): Fakuló színek. A 7. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2008. június 19-20.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2009)
Merinu Éva: A hajósi sváb cselédlányok zsidó családokhoz szegődése a XX. század első felében
MERINU EVA A HAJÓSI SVÁB CSELÉDLÁNYOK ZSIDÓ CSALÁDOKHOZ SZEGŐDÉSE A XX. SZÁZAD ELSŐ FELÉBEN BEVEZETÉS A közelmúlt magyar társadalomfejlődésének talán egyik legelhanyagoltabb, a szaktudomány előtt leginkább rejtve maradt rétege a városi cselédség.1 Az úgynevezett cselédkérdés már 1914 előtt és az első világháború alatt is nagy érdeklődést váltott ki. A két világháború között a népi írók is foglalkoztak vele, főként Kosztolányi Dezső Édes Anna című regénye után fordult a cselédek felé a közfigyelem. Az 1945 utáni szociológiai szemléletű tanulmányokat Gyáni Gábor monográfiája (1983) összegzi. A házi cselédek, a háztartási alkalmazottak régtől fogva olyan tehetősebb munkaadóknál szolgáltak, akik megengedhették maguknak, hogy otthoni tennivalóik egy részét vagy akár egészét is állandó alkalmazottakra hárítsák. Ebbe a rétegbe tartozott az iparral és kereskedelemmel foglalkozó városi zsidóság is. Tanulmányomban a zsidó családokhoz szegődő hajósi sváb leányok munkakörülményeit szeretném bemutatni a XX. század első felében. SZEGÉNY CSALÁDBÓL A CSELÉDSÉGBE A cselédnek szegődő sváb leányok többsége többgyermekes kisparaszti családból származott. A család anyagi nehézségei, a nyomor hajtotta őket erre a „kényszerpályára” 1 2. Nádai Ferencné szülei kisparasztok voltak. Az édesapja még az első világháborúban meghalt, édesanyja egyedül nevelte 3 fiát és a lányát. Volt egy kis szőlőjük, egy kis földjük, amely mellett bérelt földön is gazdálkodtak. így kínlódtak, a kis földből és apa nélkül nehezen tudtak megélni. Stadler Ferencné azért szegődött el cselédnek, mert családja vagyonát elvették, saját házukból kitelepítették őket és örültek, hogy egy kis pénzt kereshetnek. Gyáni Gábor megállapítása szerint a többnyire fiatal és hajadon leányok cselédnek szegődése illetve szegődtetése hátterében álló társadalmi okok nem pusztán az anyagi kényszerhelyzet szorítása, hanem az ebből kisarjadó polgárosodási törekvések szükségletként való megjelenése.3 A cselédkedés nemcsak a család anyagi tehermentesítéséhez járult hozzá, hanem a cseléd jövőjének megfelelő anyagi előkészítéséhez is. Mendier Ferencné elmondása szerint, az alábbiak miatt kellett cselédnek állnia: anyám mindig félt, hogy nem tud mindent nekem megadni, ha férjhez megyek. Azt mondta, muszáj menni szolgálni, hogy keressem meg a stafirungomat. A hajósi lányok 12 és 16 éves kor között szegődtek el először cselédnek. Szolgálatuk egy családnál általában egy évig tartott. Ha a zsidó családok meg voltak elégedve munkájukkal, akkor tovább marasztalták őket. 1 GYÁNI Gábor 1983. 7. 2 KATONA Imre 2000. 181-182. 3 GYÁNI Gábor: 1983.74-75. 85
