Bárth János (szerk.): Fakuló színek. A 7. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2008. június 19-20.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2009)
Merinu Éva: A hajósi sváb cselédlányok zsidó családokhoz szegődése a XX. század első felében
Az új munkahely megszerzése ismeretségen alapult, többnyire rokonok, ismerősök közvetítésével. Stadler Ferencnét is ismerősök ajánlották be egy bajai zsidó családhoz. Elmondása szerint ismerősei tudták, hogy kinek kell cseléd, és írtak neki, hogy hova menjen. Erdős Béláné egy hajósi közvetítő révén került Dusnokra. így emlékezett erre: Volt Hajóson egy néni, akihez mentek, ha például valakinek kellett egy cselédlány, mert a cselédek hozzá mentek jelentkezni. Rajha Rézi beez volt a neve. Mendier Ferencné elmondása szerint: jött egy asszony Miskéről, egy kofa. Hajósi kofa. Azt kérdezte anyámtól, hogy akarok-e menni szolgálni. A hajósi sváb leányok zsidó családokhoz Bajára, Császártöltésre, Kalocsára, Miskére, Kecelre, Sükösdre és Dusnokra mentek szolgálni. De volt, aki helyben, hajósi zsidó családoknál állt cselédnek. Az őket fogadó zsidók középosztálybeli szállodatulajdonosok, tollfelvásárlók, kereskedők, hentesek voltak, libát hizlaltak vagy pékséget üzemeltettek. De volt közöttük olyan, aki rabbinál szolgált. Mindegyik módos zsidócsalád volt, de egynél több cselédet kevesen tartottak. A legtöbb hajósi cselédlány ott lakott a zsidó családoknál, „bennkosztosak”4 voltak. Volt, akinek a konyha volt éjszakai hálóhelye, de a legtöbb esetben egy kicsi, szerényen berendezett cselédszobát kaptak. Mendier Ferencné Miskén egy szobában aludt munkaadójával. így mesélt erről: Szép, nagy szobában aludtam, az ő szobájukban. Ott volt egy heverő, és oda kellett menni aludnom, mert külön cselédszoba nem volt. Stadler Ferencné külön kis szobát kapott, amelyet így mutatott be: Egy kamraszerűség volt, mert nem is volt az szoba. Onnan lehetett felmenni a padlásra. Semmi más nem volt ott, csak egy ágy. Egy vaságy voltjó rugós. De nagyon jó ágy volt, lehet azért, mert fáradt is voltam. A legtöbb sváb cselédlány nagyon jó viszonyban volt zsidó munkaadójával. A zsidó családok megbecsülték a dolgos cselédlányokat, a sváb leányok pedig megszerették a velük jól bánó házigazdákat. Ruff Antalné elmondása szerint munkaadói nagyon szerették őt, és ő is szeretett a kalocsai zsidócsaládnál szolgálni. Nádai Ferencné hasonlóan vélekedik a bajai tolifelvásárló családról: úgy bántak velem, mintha édesanyám lettek volna. Találkozhatunk ennek ellentettjével is, amikor a cselédlány különféle kellemetlenségeknek volt kitéve. A hajósi Mendier Ferencné 14 évesen szolgált egy kalocsai zsidócsaládnál, akiknek 15-16 éves fiuk volt. A fiú állandóan molesztálta a cselédlányt, aki emiatt elmenekült a családtól. A következőt beszélte el erről: Kalocsán nem sokáig voltam, mert nem mertem ott maradni ... volt egy nagy ablakom, és ahogy én fejet mostam és mosakodtam, látom ... egyszer észreveszem, hogy ott valaki fölmászik a létrán, hát akkor ez a gyerek volt. Mikor ők [a gazdáék] nem voltak otthon, annyira félem, hogy remegtem. Mer ez a gyerek hazagyütt az iskolából és akkó má elkezdte. Legelőször láttam, mikor a ruhát és a csipeszeket raktam vissza kosárba, hogy benn fekszik egy négyszögletes papír összehajtva. Gondoltam, ez milyen papír? Széjjelveszem, rajta van, hogy drága Médikém annyira szeretlek. És olyan csúnyákat írt bele mindég. Hogy ne féljek tőle. Hogy nem lesz semmi baj vele, csak ővele legyek jó, meg minden. De én már úgy szégyelltem ezt, mer én már hallottam erről, hogy milyenek, akkor gondoltam, tovább nem maradok. Amikor Miskén szolgált a Fischli családnál, a gazdasszony nagyon spórolós volt. Nem fűtötték télen a szobát, a cselédlány nem használhatta a lámpát, amikor a távoli kamrába küldték savanyú paprikáért. Több esetben előfordult, hogy nem voltak tekintettel arra, hogy fázik, és a gazdasszony is állandóan a sarkában járt lesve, hogyan végzi a munkáját. 4 Amelyik családnál szolgáltak, ott is étkeztek, a kosztoltatás is beletartozott a munkabérükbe. 86
