Bárth János (szerk.): Fakuló színek. A 7. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2008. június 19-20.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2009)
Kovács Endre: Népi táplálkozási szokások a doroszlói sváboknál
fűszerpaprikával, sóval ízesítették - ők sósán fogyasztották. Főleg reggelire és vacsorára, de olykor ebédre is az asztalra került. A tarhonyaleves Doroszlón elsősorban a pásztorok, a nádvágók és a kubikusok ínségeledele volt, akik távoli telephelyükön maguk főzték, s a tarhonyát a lusta asszony tésztájának tartották a régebbi időkben. A XX. század első felében a doroszlai svábok körében még szokás volt borlevest fózni, olajon pirított kenyérkockákkal, vagy pedig a forralt vizes borba tésztát főztek bele. A főtt vagy sült húsokhoz fokhagyma-, hagyma-, meggy-, kapor-, vagy tormaszósz készült, melyeket tejjel vagy tejföllel ízesítettek. De a vasárnapi ebédhez többnyire paradicsomszószt készített a gazdasszony. Néha a savanyú uborkából is készült szósz. A XX. század közepéig a főzelékek fogyasztása elsősorban a hétköznapi étkezéshez kapcsolódott. A részes aratók, akik saját kosztjukon voltak, a nehéz fizikai munka során estére jól kiéheztek, és ha hazaértek, akkor ritkán volt leves vacsorára. Ezért vacsorára egy tartalmasabb étel került az asztalra: valamilyen főzelék hússal. A főzelékek között a legmindennapibb étel a krumplipaprikás volt. A disznózsírban hagymát pirítanak, megpaprikázzák, majd a födő alatt dinsztelik a hasított vagy új krumplit. Ezután vízzel fölöntik, megsózzák, majd mire elforrja a levét, addigra már tálalható. Néha szalonnadarabkákat, karikára vágott kolbászt, füstölt oldalast, rizsát vagy kanalas haluskát főzött a gazdasszony, de ez már valóságos fejedelmi étel volt a doroszlai sváb parasztok számára. Ezt az ételt többnyire a heti étrenden kívül, ebédre vagy vacsorára főzték: akkor, ha egy gyorsan elkészülő ételre volt szükség, s a maradékát másnap reggelire is elfogyasztották. A doroszlói svábok, csakúgy mint a magyarok körében a következő főzelékek voltak a leggyakoribbak: krumplifőzelék pecsenyével vagy liba, kacsa hagymán sült vérével, krumplipüré fasírttal, morzsás kirántott hússal, melyhez tejfölös zöldsalátát adtak. A savanyú aprókáposzta mint főzelék jól megtejfölözve, füstölt oldalassal, sült szalonnával került az asztalra. A tejfölös szárma, azaz a töltött káposzta grízes, rizsás vagy tarhonyás darált disznóhússal készült. A zöldbabfőzelék készülhetett édes vagy savanyú változatban, friss hússal tálalva. A nyáron és ősszel mindennapos tökfőzeléket tejföllel vagy aludttejjel ízesítette a háziasszony. A vacsorára megmaradt hideg babfőzelékre vöröshagymát aprítottak, és ecetezték. Az édes és keltkáposzta, a paradicsomos káposzta szárnyas pecsenyékhez, a liba és kacsa hagymán sült véréhez készült. A zöldborsófőzeléket sertéspecsenyével tálalták. A sertéshússal töltött paprikát paradicsommártással készítették el. A tespsikrumpli az egyik leggyakoribb étel volt a faluban. Télen át sokszor volt reggelire tepsikrumpli. Megpucolták és karikára vágták a krumplit, hurkazsírral vagy kolbászzsírral sütötték ki tepsivel a kemencében - emlékezett Beker Ferenc. Mások a tepsikrumplit szalonnával együtt sütötték. Az is szokás volt, hogy a karikára vágott krumplit leöntötték palacsintatésztával, és szalonnával a tetején sütötték ki. Egy újabb változat szerint szalonnával és szeletelt vöröshagymával készült. A XX. század első felében gyakran került kásaféle is az asztalra. 1932-ben a rácmiliticsi sváboknál szolgáltam, és ott a kukoricadara be lett keverve az édes tejjel, kisütve a rerben, és azt villával ettük - emlékezett egy volt doroszlói gazdacseléd a szomszéd település sváb népének, számára szokatlan, étkezési szokására. A doroszlóiak a kemencében, cserépfazekakban főzték a tejbe kukoricakását, melyet hurkazsírral ízesítettek, s sült hurkát ettek hozzá. 96
