Bárth János (szerk.): Fakuló színek. A 7. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2008. június 19-20.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2009)
Fehér Zoltán: A bátyaiak hajnal elé imádkozása és napbanézése
vannak.10 A Napot tehát égi megjelenése előtt köszöntik, ezért nem Nap elé imádkozásnak nevezik. A hajnal elé imádkozást, megmosakodva, felöltözve, éhgyomorral kell végezni, s mire a Nap feljön, be kell fejezni. Marokity Istvánné Guzsván Anna így beszélt erről. Vót úgy, hogy hajnalba ki köllött mönni. Valamikor ugye nem vótak vécék a szobába. Hát valaki van az udvarba. Megyek a kapuhoz, hát látom, hogy az anyósom ott térdel. Hát az mindön hétön két röggelen a hajnalhoz mönt imádkozni. A hajnal elé.11 Figyelemre méltó, hogy itt is, miként az újhold imádság végzésekor, az imádkozó a kapunál (kapufélfánál) térdel. A hajnal elé imádkozásnak ezt a fajtáját az egyház nem ismeri. Van azonban olyan is, aki széken ülve mondja el imáit. Hogy ilyenkor még gyónnak is a felkelő Napnak, az meg a tételes vallás szerint egyenesen szentségtörésnek számít. A Napnak való gyónás bármelyik hajnalon elvégezhető, de leggyakrabban Kisasszonynap hajnalán. Úgy látszik, hogy ez a szokás a kereszténység előtti Napkultusz hagyományának továbbélése. A Napban ugyanis mindig valamiféle szakralitást láttak. A kereszténységben Istent, Krisztust, Szűz Máriát vagy a Szentlelket. A következő adatban a Napot például a Jóistennel azonosítják. A nagynéném mög azt szokta mondani - mesélte Marokityné -, ő letérdel hajnalba, mikor hajnalodik, és elmondja a bűnit. O nem mén a papnak mondani a bűneit. A Jósáén jobban érti. A Pajika tetkó (nagynéni) az mindig azt szokta mondani. Ugyanezt mondotta a szintén bátyai Szűcs Istvánné is: Kisasszonynapkor a Napnál gyóntak. Elmondják bűneiket. Utána áldoznak a templomban. Akkor virít a nap.10 11 12 A NAGYPÉNTEKI HAJNALI IMÁDKOZÁS ÉS RITUÁLIS MOSDÁS A nagypéntek hajnali imádkozás napkeltekor vagy napkeleté előtt történik, s ugyancsak nem hivatalos egyházi előírás. Vagy a kálváriában, vagy a víz partján végzik. A bátyai Marokityné erről így beszélt: Nagypénteken hajnalban a fele falu felkelt, és akkor ki öt órakor, ki hat órakor el szoktunk menni a kálváriába, ki-ki imádkozta magának a keresztutat. De tele vót mindig a kálvária. Vót, amikor öten vótunk egy stációnál, de mindönki magának imádkozott. A nagypéntek hajnali egészségvarázsló mosakodás megelőző jelleggel sokfelé ismert. Bátyán gyakran csak a kálváriái imádkozás után végezték. Marokityné így beszélt erről: Mikor onnan hazajöttünk, akkor elmentünk a Vajasra, ott letérdeltünk, elimádkoztuk a reggeli imát, és a vízbe megmosakodtunk. Ott nem vót szabad beszélni. Ha anyáddal találkoztál, csak bólintottál. Mindenki hallgatott. Aki nem bírt elmenni, annak a valakije elment, és hozott neki kiskannába vagy üvegbe vizet, abbul mosták meg magukat. Volt aki a lovát is kivitte. Úgy térdigérő vízbe bevezették őket és meglocsolták, hogy egészséges legyen.13 Mások még korábban végezték a rituális mosakodást. Nagypénteken napfölkelte előtt a felnőttek ki szoktak menni a Dunára vagy a Vajasra mosdani. Mikor elindul az illető, keresztet vet, egész úton imádkozik, vissza nem fordulhat, nem beszélhet senkivel. A vízben az arcát és a lábát mossa meg. Lemossa a betegségit. Hoznak az itthon mar-10 FEHÉR Zoltán 1975.26 11 Ak.: Marokity Istvánné Guzsván Anna 78 é. 2005. Az emberalakú kapufélfákhoz sok hiedelem fűződik. Vö.: FEHÉR Zoltán 1998. 12 FEHÉR Zoltán 1975.2 15 Ak.: Marokity Istvánné Guzsván Anna 78 é. 2005. 68
