Bárth János (szerk.): Fakuló színek. A 7. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2008. június 19-20.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2009)
Schő MÁria: Népi egyházi szentelmények a hajósi sváb lakosság körében
A lapokat a tetőzetbe tűzték, hogy megvédjék a házat a villámcsapástól. Ha vihar jött, kis időre a sparheltbe a tűzbe kellett tenni, aztán visszatették a helyére, vagy kitették a csurgóba. Aki nem a tetőzetbe, az a különféle ólakba akasztotta a boszorkányok rontása ellen. Ha taknyos volt a ló, a füstölgő fát Itt az orra alá tartották. Nem számított széles körben végzett cselekménynek a húsvéthétfőn (?) botokból és szalmacsóvából készült bábu elégetése az udvaron vagy másutt, hogy távoztassa a háztól a betegséget és a halált. Keresztet vetettek magukra, és megáldották a tüzet. A lánggal égő tűz azt jelezte, hogy az Isten elfogadta a kérést, ha viszont füsttel égett, az bajt jósolt. A SZENTBÚCSÚS OFFEREK Nepomuki Szent János napjához (május 16.) kötődik a hajósi szentbúcsú. Testrészeket szimbolizáló tárgyakat vásároltak, melyeket ajándékba adtak a templomnak a Mária-kegyszobor előtt történt imameghallgatásért és gyógyulásért. Állatokat vagy emberi testrészeket formázó viaszfigurákat a vodicai búcsúban vettek (szeptember 8.), és a beteg testrészek gyógyulásáért elégették. Ha beszenteltették, csak gyógyítani lehetett vele. Van azonban emlék arról, hogy egyesek rontásra használták. Beleszurkáltak ftf, ami által egy másik ember megbetegedését, sőt viaszszív szurkálásával akár halálát is okozhatták. A legnagyobb bajt a gledícsiatövissel okozhatták, mert Jézus fejsebeit is az abból font koronával okozták. AZ ÚRNAPI KOSZORÚ {KRÄNZ) A II. világháború végéig a kisleányok az úrnapi miséken karjukra akasztott 5-6 koszorúval jelentek meg. A mise folyamán a pap tömjénnel végezte a megszentelést. Az édesanyáknak nem kis gondot jelentett összegyűjteni a több csokorra elegendő kilencféle virágot. És sokszor tettünk bele olyan sárga virágot, boszorkányvirágnak (Hexasträuß) mondták, biztos a boszorkányok ellen. Általában került a koszorúba tölgyág is. A tölgyág magyarázata, hogy „a kereszténység előtti időkben a tölgy az erdő leginkább tisztelt fái közé tartozott a germánoknál és más indogermán népeknél.” 16 A szent tölgy tradíciójára a legutóbbi időkig maradtak emlékek. Az űrnapra a faluban elhelyezett négy sátor, kápolnácska (Küppile) tölgyágakból készült.17 18 A hagyomány tudni véli, hogy a betelepült németség már a legelső űrnapokra tölgyfa-kápolnákat állított. Továbbá számon tartott a hajósi nép a dusnoki határban egy szent tölgyet (die haeilig Aeich).n Az ünnep után a kislányok elvitték a koszorúkat a legközelebbi rokonoknak, ez volt a koszorúhordás {Krünztragá). Villámcsapás ellen a bejárati ajtó fölé akasztották. Mikor hazajöttek a templomból, ebből a kilencféle virágból vetettek az állatok elé. Ha megbetegedett a baromfi vagy más állat, Itt az istállóba szórtak egypár levélkét-virágot. A menyasszonynak a cipőjébe tettek belőle, hogy a boszorkányok rontása ne fogjon rajta. Ágyba a párnák alá is került, leginkább a bölcsőbeli kispárna alá. Ugyanígy használták az úmapi sátor ágait, virágait. Vannak, akik tudni vélik, hogy míg a nagyboldogasszonynapi csokorhoz kerti virágokat szedtek, addig az úrnapi koszorút inkább mezei virágokból fonták. Mások éppen fordítva mondják. 16 BEITL, Oswald A. Erik-BEITL, Richard 1996. 160. 17 A Käppalagass, a Kápolnácska utca onnan kapta nevét, hogy az úrnapi körmenet számára ott volt a legtávolabbi sátor. Ma a templom körül építi fel egy-egy család a sátrakat. 18 BÁRTH János 2005. 1065-1082. A szerző azonban nem tölgyről, hanem fűzfáról beszél. 63
