Bárth János (szerk.): Fakuló színek. A 7. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2008. június 19-20.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2009)
Schő MÁria: Népi egyházi szentelmények a hajósi sváb lakosság körében
Maus, Maus, uss am Haus, gang zu’s Nachprshaus, gang dott na, mo s em nui Sanntig Meahl gsiebid weatt! Maus, Maus uss’m Haus, Jetz laut ma dr haeilaga Faschta aus. Egér, egér, ki a házból, pucolj át a szomszéd házhoz! Menj oda, ahol újhold vasárnapján lisztet14 15 szitálnak! Egér, egér, a házból ki, a szent böjtöt most harangozzák ki. E rítus után az ágakat elhelyezték a ház gerendázatában, az istállókban és ólakban, hogy védjék a házat, embereket és állatokat a gonosz rontó hatásától, valamint a tűzvészektől. A barkának minden része szentelményként szolgált. A leesett barkaszemeket (Palmakátzla) összeszedték, és a jószágnak adták. Torokbajok esetén lenyeltek egy-két szemet. A régiek egy-egy barkaágat (Palmanäschtle) letűztek a szőlőjük és a földjük négy sarkába. Ma a sírokba is beletűznek egy-egy ágat. A kenderrel, amivel át volt kötve a csokor, láb- vagy kézficam esetén körültekerték az ember vagy az állat beteg végtagját. Szenteletlen spárga is használatos volt, amire ttt három csomót kötöttek. Meglátta az apáca. Rettenetesen megvert. Elmondtam a gyógyítónak, ő meg elment az apácához: - Ezért megverni a gyermeket? Ez nem bűn, ez istenáldás, ez hit. HÚSVÉTI SZENTELMÉNYEK A húsvéti kalács (Oschtrakulatscha) része volt a húsvéti ünneplésnek: „A húsvéti fonadék utal az összefonódottságra Isten és az ember közt, aki előtt ezen a napon Jézus Krisztus által újra megnyílt az út az Atyához.”15 Zsírt nem tettünk bele. Nagypénteken fogyasztottuk. Mások a feltámadási mise után vágták meg, vagy eltették húsvétvasámapra. A húsvéti ebéd morzsáját a baromfi kapta, hogy egészségesek legyenek és jól tojjanak. Az ételszentelés szokását a hajósiak néhány évre átvették az 1947-ben a Felvidékről betelepített magyar lakosságtól, de a szokás nem honosodott meg. Az ételszentelésre nincs is a faluban szó. Húsvéti tojást (Oschtraaeir) minden házban főztek a sonka mellé, és a gyermekeknek festett tojásokat készítettek. A húsvéti víz szenteléséről a szenteltvíznél volt szó. A feltámadási mise előtt a templom mellett rakott tűznél fát {Holz, Gwaihschaitr vagy Waihschaitr) is szenteltek. A nagyobb iskolásfiúk a tűzbe kis falapocskákat tartottak, majd a pap tömjénnel megszentelte. A fadarabok durvábbak vagy szebben megmunkáltak voltak, kb. 30 cm hosszúak, 6-7 cm szélesek, 1-2 cm vastagok. Alul-felül lekerekítették. Fentről 4-5 cm-re egy lukat fúrtak bele, azon áthúzták egy drótot, amivel a fiúk egy botra téve vállukra dobták a lapokat, és elvitték a tűzszentelésre {Gwaihschaitrwaiha). A tűz fölé tartották, hogy kissé füstöt fogjanak. A szentelményt pár fillér vagy húsvéti tojás reményében ajándékba vitték a család legközelebbi rokonainak: a nagyszülőknek, a keresztszülőknek és a nagynéniknek. Ezt a szokást nevezték a szenteltfa hordásának {Gwaihschaitrtraga vagy Waihschaitrtraga). A következő évben új lapocskákat készítettek, vagy felhasználták az előző évieket. Nekünk mindig tele volt velük a padlásunk. 14 Ld. ehhez a 8. lábjegyzetet. 15 BECKER-HUBERTI, Manfred 2001.301. 62
