Bárth János (szerk.): Fakuló színek. A 7. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2008. június 19-20.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2009)
Schő MÁria: Népi egyházi szentelmények a hajósi sváb lakosság körében
A hajósi Hild pusztán az uradalmi hónaposoknak is kellett készíteniük koszorút, amit egy keresztre aggattak föl, hogy a jövő évben jó búzatermés legyen. A hajósiak a sáskakeresztre12 vagy a téglagyári keresztre akasztották koszorúikat. Az aratás után, mikor megvolt a sarló felakasztása (Sichlhängej, aratási lakomát tartottak (Schnittraltamasch). Máma kész az aratás, fölakasztjuk a sarlót. A parasztgazdálkodás idején az összes nagy munka közül egyedül az aratás utáni áldomás szokása maradt meg Hajóson.13 Mint a búzát, a belőle készült kenyeret is szentelményjellegűnek tekintették. A kenyérszentelés (s Brot seanga) úgy történt, hogy a bevetés után keresztet vetettek rá sütőlapáttal, a megsült kenyérre pedig a megszegés előtt ttt egy vagy három keresztet rajzoltak kézzel, de inkább a késsel. Van, aki magára vetett keresztet, mikor a kenyér a sütőlapáton volt. Más fajtája a kenyér megáldásának akkor történt, mikor sikertelen lett a kenyér. Ilyenkor más családtagnak kellett átvenni a sütést, és a rőzsecsomókat a kemencében mindig kereszt formában kellett egymásra raknia, majd a kereszt két szára közé még egy másik keresztet is rakni, tehát nem egyszerű, hanem dupla keresztet, és minden rőzsecsomót Iff. A sütés után lemosott kenyér vizét a gyermekekkel itatták meg, hogy könnyebben tanuljanak meg beszélni. Ha szépen sült a kenyér, azt mondták, az Úrjézus nézett a kemencébe (dr Hearrgid hat en Ofa net gucked), ha nem, akkor a cigány vagy az ördög nézett be (dr Zigeninr odr dr Teufl hat en Ofa nei gucked). Kenyeret nem dobott el a hajósi nép sem. A gyerekeket azzal biztatták, ha megeszik a megégett kenyeret, szép fehér foguk lesz, ha meg penészeset esznek, pénzt találnak. A határból hazahozott tarisznyaszagú kenyeret nyuszikenyérnek (Hasabrot) nevezve teremtettek hozzá étvágyat. A szent emberek (haeiligi Leüt) a leesett kenyeret fölvették, megcsókolták, és tovább ették. Az új búzából sült első kenyérből mindenkinek kellett fogyasztani, mert gyógyító erejű (haeilsams Brot). A gyermekeknek sütött kiscipót tépve-harapva ették. Anyánk azt mondta, nem szabad késsel vágni. Ha a kenyér belsejében lyuk vagy hasadás keletkezik, az a családban halálesetet jósol. A kenyérben a luk koporsó. A SZENTELT BARKA (G WIEH AN A PALMA) Virágvasárnapra (Hajóson pálmavasárnap, Palmasannteg) az édesanyák néhány barkaágat kenderrel kötegbe kötöttek, és ráhúzták egy 20-25 cm-es botra. A nagyobb iskolásfiúk ezeket elvitték a misére, majd utána a nőrokonaiknak egypár fillér fejében. Ez volt a pálmahordás szokása (Palmatraga). Manapság a templomszolga rak ki barkaágakat a szentelésre. Odahaza a csokrot a földbe tűzték vagy a kerítésre. Amikor nagyszombaton délelőtt 11 órakor újra megszólaltak a harangok - ezt úgy mondják, hogy kiharangozzák a böjtöt (idr Faschta ausláutd) vagy kiharangoznak a pálmának (die Palma ausläuta) -, akkor a barkaköteggel megcsapkodták a háznak minden részét kívül és belül vagy csak a négy sarkát, hogy kiűzzék az egereket és patkányokat, ritkábban a békákat űzték ki. Volt, aki csapkodás helyett jelképes söprögető mozdulatokat végzett a csokorral, esetleg három szentelő mozdulatot végzett a helyiségekbe. Közben mindvégig varázsszöveget mondtak. Példának álljon itt egy különös és egy szokványosabb mondóka: * 15 12 A körmenet a sáskakereszthez (Heischeackrkreuz) és növényfonadékkal való feldíszítése a Péter-Pál napja előtt való pénteken, a sáskapénteken (Heischreackrfraiteg) történt. A kereszt „állítatott az 1887. évben”. 15 UJVÁRY Zoltán 1981.98. 61
