Bárth János (szerk.): Fakuló színek. A 7. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2008. június 19-20.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2009)
Silling Léda: A bogyászi pravoszláv kolostor fémofferei
Bogyán falu Délnyugat-Bácskában, Bács várához közel, a Duna mellett fekszik, s környékén jobbára római katolikus vallású sokácok lakta települések találhatók. Kisebb számban élnek itt magyarok is, valamint néhány faluban szerbek. A németeket a II. világháború után kitelepítették. A legenda szerint a XV. században egy Bogdan nevű dalmáciai kereskedő utazott erre. Útja során szembetegség érte, ezért meg kellett pihennie. Egy jóvízű forrásnál mosakodott meg, s közben az Istenanyához fohászkodott segítségért. A gyógyulás reményében megfogadta, hogy ha segítségére lesz, ezen a helyen templomot emel az Istenanya tiszteletére. Visszanyerte a szeme világát, ezért 1478-ban ezen a helyen kolostort alapított Dimitrije Jakšié szerb kenéz segítségével, aki ennek engedélyezését kieszközölte Mátyás királynál. A felépült szentélyt Mária bemutatásának (Vavedenje) ajánlotta. Kolostort is létesített ezen a helyen, amelyet Bogdan nevéről Bogyáninak neveztek el. 1722-ben emelték a ma meglévő kápolnát maga a forrás fölé, s a templombelső összes falának ikonjait Hristofor Žefarovič festette. A templomban az ikonosztáziontól balra álló barokk Mária-trónuson található, az Istenanyát és a kezében tartott Kisjézust ábrázoló ikon, amit feltehetően a XVII. század második felében festettek. A kép alatt lévő offerek e kultikus helynek tulajdonított erőt bizonyítják. Korábban az offereket magára az ikonképre akasztották, melyeket nemrég áthelyezték a kép alatti oltárfülkébe. így a teljes ikon is láthatóvá vált. A szentképen magán is láthatunk egy ezüstből készült hálatárgyat, egy koronát, ami az alakok, Mária és Jézus fejét övezi. Hasonló képdíszítő adományokat más pravoszláv ikonokon is láthatunk. Előfordul, hogy nem csak megkoronázzák, hanem az arcot és a kezet kivéve teljesen lefedik a képet ezüst, a festményen lévő ruházatot utánzó domborművel (okiad). A bogyáni offeregyüttes minden fogadalmi tárgya ezüstből készült. Azonban ezekre a tárgyakra az anyagbeli változatosság is jellemző volt korábban. Az offerek nemesfémből, de vasból, viaszból, fából is készültek. Bellosics Bálint pedig czerozinból, bádogból, üvegből készült offerekről is említést tesz.6 Az adományozók gazdasági háttere is meghatározta, hogy milyen anyagból készített offert vásároltak. Legkorábbiak és a legtovább fennmaradtak a fémofferek. A nemesfém offerek mellett a szegényebb népréteg viaszoffereket adományozott. A viaszból készült figurákat mézesbábosok és gyertyaöntők nagy mennyiségben gyártották a búcsúk előtt.7 A viasztárgyak alapanyaga a parafín volt. A zarándokok vásárolták a viaszfigurákat betegség esetén (emberi és állati megbetegedésnél egyaránt), vagy annak megelőzésére, illetve hálából a sikeres felgyógyulás után. Ezek a viasz- figurák azonban nem maradtak meg, mert vagy elégették őket, vagy gyertyát öntöttek belőlük a templom számára. A XX. században a viaszoffereket felváltotta az egyszerű gyertya. Ma is legtöbben viaszgyertyákat vásárolnak és ajándékoznak. A doroszlói Mária-kegyhely búcsúján figyelhetjük meg ezt ma leginkább. A bogyáni ezüst fogadalmi szobrok valójában dombormüvek és különböző formájúak. Egész alakos, antropomorf figurákat, testrészeket, belső szerveket ábrázolnak. Az általánosan elterjedt szív-offerek is megtalálhatók itt, amelyeket a betegség leküzdéséért, illetve a sikeres házasságért adományoztak. 6 BELLOSICS Bálint 1908. 98, 7 BODNÁR Mónika 1992. 195. 49
