Bárth János (szerk.): Fakuló színek. A 7. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2008. június 19-20.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2009)
Silling Léda: A bogyászi pravoszláv kolostor fémofferei
SILLING LEDA A BOGYÁNI PRAVOSZLÁV KOLOSTOR FÉMOFFEREI A fogadalmi tárgyak, offerek vagy votívok olyan szimbólumok, melyeket Istennek, a szenteknek ajánlanak fel. Az adományozók célja, hogy kapcsolatot teremtsenek általuk a szentséggel, és ennek a kapcsolatnak a jelét mások számára is láthatóvá tegyék az adományozással. Az adományozott tárgyaknak legfőbb funkciója, hogy általuk gyógyulást kérjenek, vagy hálát adjanak. A tárgyaknak több formája létezik, és ez területenként, búcsújáró helyenként is változhat. Megkülönböztetünk fogadalmi szobrokat, offereket, melyek fémből és viaszból készülhetnek. Ismerünk votívképeket is, rajtuk képi formában ábrázolják a segítségnyújtás pillanatát.1 A függőlegesen három szintre tagolható kép középső részén örökítik meg a segítségre szorulás pillanatát, felül az oltalmazót, alul pedig az oltalmat keresőt. Esetleg adományozhatnak szenteket ábrázoló, általánosan ismert képeket, amint ez jellemző a pravoszlávokra, akik családi védőszentjükről készült ikonokat is ajándékoznak egy-egy szentnek, szent helynek. Az általam ismert bácskai katolikus templomokban ma a fogadalombeváltásnak és a köszönetnyilvánításnak leginkább használatos új formája hálatáblák adományozása. Ezek a táblák márványból készülnek, néhány szavat vésetnek rájuk, esetleg csak egy „Köszönöm” áll rajtuk, valamint az adományozó monogramja. Mindezek mellett egyes búcsújáró helyeken megtalálhatjuk a meggyógyultak mankóit, szemüvegeit, és még kendőket, melyekkel a beteg testrészt törölték le. A bogyáni kolostorban található offerek a fogadalmi szobrocskák csoportjába sorolhatók. Fémből készült tárgyak ezek, melyeket a pravoszláv templom Istenanya-kegyképen, az ő szavukkal Bogorodičin presztón található ikonon helyeztek el. A tárgyak jellegzetessége, hogy adományozóik feltételezhetően nem csak a görögkeleti vallást gyakorló hívek köréből kerültek ki. A Bácska sok nemzetiséget magába foglaló terület, melyen a más-más nyelven szólás éppúgy jelen van, mint a különböző vallások, és a különböző vallások szentjeihez való imádkozás. A szerbek mellett magyarok, németek, horvátok, sokácok, bunyevácok lakják a bácskai Duna-Tisza közét. A terület vallási megoszlása is vegyes, élnek itt ortodoxok, római katolikusok, reformátusok, evangélikusok, zsidók, és kevés számban a kisegyházak képviselői. A vallásgyakorlás szent tereinek megalkotása és a térfoglalás legújabban megfigyelhető jelensége a Vajdaságban a görögkeleti templomok egyre szaporodó száma. A szent terek kialakulásának másik formája az, melyeken az isteni hatalom különböző megnyilvánulási formáival találkozhat a hívő. Ezek a helyek évszázadok óta a különböző vallásgyakorlások helyszínei. A lelki megnyugvás és a testi gyógyulás egyaránt bekövetkezhet itt. Ilyen szent tereken lévő források mellett jöttek létre a szentkutak, (például a bácskai Mosztonga menti vodicák), majd egy-egy csoda nyomán a búcsújáró helyek. A X-XI. században a Kárpát-medencében államot alapító magyarság egy kialakult európai búcsújáró gyakorlatba illeszkedett be. A magyarság körében is - különösen az 1 BARNA Gábor 2002. 47
