Bárth János (szerk.): Fakuló színek. A 7. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2008. június 19-20.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2009)
Beszédes Valéria: Egy elfeledett kegykép. Adatok a nemesmiliticsi rózsafüzér királynője oltárkép történetéhez
1945-ig egész Bácskából jártak ide a zarándokok. A pápai ajándékra ebben az írásban nem találunk utalást. A településre vonatkozó iratok között, abban a kérvényben, melyben: 2000-ben, a hitközségi tanács Zombor községhez folyamodott, hogy a temetőben álló kápolnát származtassák vissza az egyháznak, olvashatunk részletesen a kápolna építésének részleteiről, Agatié plébános tevékenységéről. Ebből az írásban olvasható, hogy a húszas években azzal a szándékkal építették fel a kápolnát, hogy legyen Máriakegyhely Bácskában is. Az első világháborúig a Bácskai katolikusok Máriagyűdre, illetve Bajára jártak búcsúba. A gyűdi zarándoklat különösen a bunyevácok számára volt fontos. Az egyik adatközlőm szerint, minden családnak életében egyszer ajánlatos volt felkeresni a Máriakegyhelyet. Az egyik szabadkai földbirtokos család 1864-ben a gyűdi zarándokok számára alapítványt létesített, hogy a búcsúról hazatérő fáradt zarándokokat szálásukon kenyérrel és borral megvendégeljék. 1911-ben a Hegedűs Loránd bajmoki plébános a búcsúsok méltatlan magatartására panaszkodik, s arra kéri a tanácsot, hogy tiltsák be a búcsúsok lakomáját. Az első világháború után megoldódott ez a probléma is, az új állam megalakításával a zarándok utak megszervezése sok nehézségbe ütközött. Érthető tehát hogy az itteni papság a helyi kegyhelyek felvirágoztatásán fáradozott, esetleg újak alapításán gondolkodott. Agatié plébános, a kegyes tartalmak mellett, a búcsújárást jó üzletnek is tarthatta. 1912-től szolgált Militicsen. Jól ismerhette az itteni lakosság vallási szokásait. A szabadkai Szentkút ebben az időben kezd ismert lenni. Abban az évben, amikor a militicsi kálváriát újraszentelték, akkor lehetett az első nagyobb szabású búcsú a Sándorban. Az apostoli kormányzó Budánovics Lajos ebben az időben, közösen gondolkodott papjaival, melyik településen lehetne kialakítani a Mária-kegyhelyet. A mitológiával nem különösebben törődtek: egyformán eshetett latba a doroszlói kegyhely középkori gyökere, a sándori Szentkút, melyet az itteni bunyevác és szerb nép ebben az időben már szent helynek tekintett, és militicsi, amely leginkább hasonlított a gyűdi zarándokhelyre. Igaz ugyan, hogy a telecskai dombhát a Kisboldogasszony templom szomszédságában csak 14 méter magas, de a templom tövében álló kálvária és kápolna a dombhát legmagasabb pontjának számit ezen a vidéken. Ez a földrajzi tényező fontos lehetett a hely kiválasztásában. Agatié plébános hasonló kápolnát kívánt építtetni, mint amelyik Zomborban állt. Egy fiatal mérnököt, Bázler Józsefet bízta meg a tervek elkészítésével, aki Militics és Zombor mellett Szontán is hasonló kálvária kápolnát tervezett. 1924-ben kezdtek hozzá a régi kálvária átrendezéséhez. Az volt elképzelés, hogy az altemplomban levő kriptáknak kialakított helyeket eladják, s abból fedezik majd az építkezés költségeit. A földszinti részben volt a kápolna. A tetőtéren kapott volna helyet a tizenhárom stáció, a tizennegyedik, viszont a templomban. A pénz az építkezésre nehezen gyűlt össze, a munkálatokat végérvényesen soha sem fejezték be. 1928-ra szerényebb változatban mégis elkészült a kápolna s azt maga Budávics püspök szentelte fel. Agatié plébános úr nem okult az építés nehézségeiből. Azért, hogy a kálvária minél attraktívabb legyen, és a szent helyre sok zarándok érkezzen, a keresztutat hasonlóan, mint Lourdesben, természetes nagyságú szoborcsoportokkal akarta ábrázolni. A szobrok elkészítésre Szlovéniából hívattak mestereket. Öt szoborcsoport készült el: Krisztus a Gecemáni kertben, Az alvó apostolok az olajfák hegyén, Krisztus megfeszítése, A megfeszített Krisztus és a latrok, valamint Krisztus sírba tétele. Az utolsó a templomban volt elhelyezve. A hatvanas években még meg volt. A kálvária jelenetek 1932-re készültek el. Erre az alkalomra szervezték meg a Katolikus napokat, amelyre egész Bácskából érkeztek zarándokcsoportok. A szentmisét 39
