Bárth János (szerk.): Fakuló színek. A 7. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2008. június 19-20.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2009)

Beszédes Valéria: Egy elfeledett kegykép. Adatok a nemesmiliticsi rózsafüzér királynője oltárkép történetéhez

ismét Budánovics Lajos celebrálta. Ebből az alkalomból a kápolnának egy kegyképet ajándékozott: Szűzanya a Rózsafüzér királynője címet. A kegykép Olaszországból érkezett. A kép a központi részében a Szűzanya látható a gyermek Jézussal. Körülötte koszorúba fonva a rózsafüzér titkai vannak megjelenítve. Nem véletlenül választotta ezt az ábrázolást a püspök úr, hiszen ebben az időben fontos tevékenysége volt az itteni plébánosoknak a Rózsafüzér társulatok megszervezése. 1928-ban, amikor felszentelték a militicsi kápolnát, jelent meg horvát és magyar nyelven az Élő rózsafüzér társulatok című imakönyv. A könyvben nemcsak a Rózsafüzér imádság volt olvasható, hanem eligazítást tartalmazott a koszorúfőknek, hogyan kell a társulatot működtetni. Érthető, hogy a püspök ezt a kegyképet választotta, amikor egy új Mária-kegyhely alapjait szándékozott megalapítani.

Ivan Beneš háztörténetében olaszországi nyomtatványnak tünteti fel az ajándékot. Az Egedi Antal féle írásában viszont azt olvashatjuk, hogy a képet Martin Kozarek bajai festő készítette 1861-ben, s az a templom déli hajójának oldalában áll. Mi mégis a háztörténetben megfogalmazottakat fogadjuk el, mert Bíró Béla egy évvel később készült írásában nem emlegette volna pápai ajándékként a kegyképet. Az írás az események után egy évvel jelent meg, nem feltételezzük, hogy a Bácskában egy kegykép kapcsán kegyesen hazudtak volna. A Jugoszláviai Magyar Újság olvasói közül sokan emlékeztek az egy évvel korábbi ünnepre. Feltételezzük, hogy a szentkép valóban a pápa ajándéka volt, csak a kálvária kapcsán később kialakult nézeteltérések miatt, már senkinek sem volt fontos a nevezetes kegykép, különösen nem a festői környezetben kialakított zarándokhely.

A helybeliektől is érdeklődtünk a híres pápai ajándékról. A kérdezősködésem kapcsán azután, avval kellett szembesülni, hogy ez az ajándék egyáltalán nem számít nevezetesnek. A falu honlapján jó összefoglaló olvasható a templomról, a kápolna építésére vonatkozólag is találunk megbízható adatokat. A templom értékei között erről a Máriaképről nem tesznek említést. A legtöbb adatközlőm sem tudott róla. Ketten viszont úgy nyilatkoztak, hogy a képet militicsiek hozták Rómából. Az egyik változat szerint egy, a faluból elszármazott Rómában szolgáló főpap eszközölte ki a pápánál számukra a képet valamikor a huszadik század elején. A másik adatközlőnk, aki a nagyapjától hallott a képről, úgy tudta, valamikor a XIX. század végén, zarándokúton jártak Rómában a militicsi nemes családok. Régi szokás szerint a pápának értékes ajándékot vittek. S a pápa, annyira megörült a figyelmességüknek, hogy a Mátyás király történetekhez hasonlóan megajándékozta a derék zarándokokat a nevezetes kegyképpel, melynek az értéke dupla akkora volt, mint amit a falusiak vittek.

E történetek szerint a kegyképnek nincs köze a nagy vállalkozáshoz, a kálvária építéséhez. Noha a militicsiek büszkék a Kálváriájukra, különösen mióta azt újra rendezték. Újabban évente kétszer Havas Boldogasszony napján és Mindenszentekkor ott misét is mondanak. Arról viszont nem szívesen beszélnek még hat évtized távlatából sem, hogy Agatic plébánossal, valamint az apostoli kormányzósággal összevesztek. A kegyhely kiépítése sokba került, a derék plébános jó szándéka ellenére adósságba keveredett. Személyes vagyonát is a kálvária felépítésre, valamint a falu gyógyfürdőjének a fejlesztésére költötte. Az adósságot az egyházi adókból akarták pótolni, de ebbe nem tudott megegyezni a falu az egyház elöljáróival. A településen manapság is úgy tartják, hogy a település templomának a kegyura azok a kisnemesek, akik részt vettek a település alapításában, a templom felépítésében, akiknek padja van a templomban. Az apostoli kormányzóság a harmincas években ezt a jogszokást másképp értelmezte. Megváltozott körülmények között, az új ország kialakulásával a korábbi jogszokás érvényét veszítette. Ebben nem tudtak megegyezni a derék militicsi nemesek előbb a plébánosukkal, de a

40