Bárth János (szerk.): Fakuló színek. A 7. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2008. június 19-20.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2009)

Kathencz Kelemen: A vaskútiak vallási viáti

rek”, vagy más néven „kisházasok” (310), és „házatlan zsellérek” (415), azaz „napszámosok”. Leginkább az utóbbi, szegény réteg érdekében fogalmazták a levelet.

Vaskúton a párbér beszedése/beszedetése nem az egyházi személyzet, hanem a községi vezetőség feladatai közé tartozott. Amelyik család nem tudott fizetni, vagy nem fizetett időben, azt egzekúció, vagyis a végrehajtás alá vetették. Amint a falusiak emlegették, ez volt az „ a mitől szegény ember annyira fél - az executio! Ilyenkor a hivatalos közegek nem nézik, vagy kérdik, bire fizetni a szegény ember, hanem ha nem fizet, visznek amit érnek, s így történik, hogy szegény embernek, kinek alig van megevő kenyere, utolsó szűrét, vánkusát is elveszik, s hónapokig elhever az ily zálog a község padlásán míg kinem váltatik”. Ilyen panaszok közt kérték a szegényekre nézve a párbér enyhítését.6

Az ügy kivizsgálására felkért személy, Latinovits Gábor esperes-plébános azzal indokolta az enyhítés megtagadását, miszerint az eltelt egy évszázad alatt a papi teendők is növekedtek a templomi szolgálatok, gyóntatás, betegek ellátása, kegyszerek és szertartások kiszolgálása, illetve a tanítás terén. Az egyházi vizsgáló alaptalannak tartotta a falusi társadalom szegény színben való feltüntetését, mivel, mint írta „ az anyagi jólét és fizetési képességet bizonyítja e község lakóinál nemcsak az, hogy a száz év előtti vizskók ma kényelmes és csinos lakházakká emelkedtek; a lakosztályok szegényes föld talpazatát deszkás padlózatok; az egyszerű fapadok s bútorzatokat jelenleg kényelmes pamlagok s egyébb bútorok váltották fel. ” A vaskúti németség vagyonosodásának alapját a megtermelt javak piaci értékesítése jelentette. Ezt igazolják az esperes-plébános következő sorai: „A kereset ma biztosabb gyorsabb s jövedelmezőbb mint régenten volt, mert termesztményeiket s egyéb áruczikkeiket folyton értékesebben és sikeresebben árusítják el mint valaha. A keresetmód e községben sokkal kiterjedettebb: a gabonaneműek, bor s kápuszta termelés nagy mértékben szaporodott s emelkedik”,7

A vaskútiak párbérfizetési kötelezettségét a bevett gyakorlat szerint a Visitatio Canonica rögzítette.8 Eszerint a plébános fizetése a XIX. század harmadik negyedében az alábbiakból tevődött össze:

1. az úrbéri földdel rendelkezők 2 véka kirostált kétszeres búzát, 1 véka zabot, és 50 krajcárt fizettek;

2. a „kisházasok”, továbbá az öregek, akik fiuknál vagy vejüknél éltek, és azok a férfiak, illetve vejek, akik szüleiknél/apósuknál laktak egy kenyéren, de saját vagyonnal nem rendelkeztek: évente házaspáronként 2 forintot fizettek párbér fejében;

3. minden házaspár, aki saját házban lakott, de jelentősebb vagyonnal nem rendelkezett, tehát az úgynevezett szegény „napszámosok” évente 1 forintot fizettek;

4. az özvegyek a fent említett járandóságok felét fizették.

A plébánosnak természetben nyújtott éves juttatásokat jelentette még: 6 hosszú fuvar széna, 15 öl keményfa, 50 kg só, egy 100 kg-os sertés, 28 kg faggyú, 10 liter vaj, és 6 akó misebor fejében 50 Ft. Emellett a község használatára bocsátott egy négyszobás házat, konyha és kamrával, továbbá 1 hold szántóföldet a Sandarker-ben, egy 1590 Dől nagyságú szőlőt a paczibarai dűlőben, és egy 330 föl uradalmi szérüskertet.9

1880. január 18-án a vaskúti németek újból kérték a pap fizetésének felülvizsgálatát. Szerették volna, ha több előnyben részesülnek az istentiszteleteken. Ami leginkább

6 Kalocsai Föegyházmegyei Levéltár (a továbbiakban: KFL.) I. 1. b. Vaskút 1875/143.

7 KFL. 1. 1. b. Vaskút 1875/867/278.

8 A papi járandóságot 1880. február 25-én a közgyűlési jegyzőkönyvbe is feljegyezték.

9 KFL. 1. l.b. Vaskút 1880/366.

26