Bárth János (szerk.): Fakuló színek. A 7. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2008. június 19-20.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2009)

Kathencz Kelemen: A vaskútiak vallási viáti

zavarta őket, hogy vasárnaponként, és ünnepnapokon, a kismisén mindig bunyevác ének hangzott el, holott néha alig volt jelen 8-10 bunyevác hivő.10 11

A szentszéki vizsgálatot követően az érsek 1883 nyarán meghozta végleges döntését a párbér ügyben. A párbér fizető házaspárokat az egyházi adó könnyebb és egyszerűbb behajtása végett mindössze két osztályba sorolta:

1. az első osztályba kerültek azok a házaspárok, akik saját földdel rendelkeztek, és annak bevételeiből gazdálkodtak, emiatt tudták természetben fizetni a párbért. Ebben a kategóriában engedményt kaptak az úgynevezett „Ausbehalt”-tal bírók, és azok a házas férfiak és nők, akik szüleiknél laktak, azok földjét művelték, nekik a terményekben fizetendő párbér felét, az özvegyeknek pedig csak egynegyedét kellett beszolgáltatniuk;

2. a második osztályba tartoztak a földnélküli házaspárok, akik párbér tartozásukat 2 osztrák értékű forinttal róhatták le.11

Az „Ausbehalt”-ról az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben c. sorozatban olvashatunk. Szentkláray Jenő a dél-magyarországi németekről a következőket írta: „Az elsőszülött ifjú férjnek az apja többnyire mindjárt, de egy-két év múlva bizonyosan átadja szerződésileg minden vagyonát: házát, földjeit, lovait és egyéb jószágát. Kikötve magának és feleségének bizonyos készpénzösszeget, szabad lakást és eltartást, megszűnik gazdálkodni és nyugalomba lép. Ezt a dél-magyarországi németek „Ausbehalt"-nak hívják. ”12 13

Ez úgy értelmezhető, hogy a nagycsalád vezetője, a gazda legidősebb fiúgyermekének, kiházasításakor átadta a gazdaság vezetését, szerződést kötött vele, melyben az örökségről és saját eltartásáról is rendelkezett. A forrástípus feltárásával még adós a néprajztudomány.

Liturgikus nyelvhasználat

A XIX. század közepi, XX. század eleji Magyarország római katolikus vallású, többnemzetiségű lakosai között gyakran okozott nézeteltérést a liturgia nyelve.b

Vaskùton a XIX. század közepéig minden ünnepnap, processzió alkalmával németül prédikáltak és énekeltek. Két egymás után következő vasárnap a németeké volt, emellett bunyevác és magyar vasárnapokon is az első szentmise a németeket illette. A Szentháromság vasárnapi - pünkösd utáni vasárnap - búcsú ünnepe kizárólag német nyelven zajlott. Bunyevác nyelvű volt minden harmadik vasárnap a nagymise, és litánia, feltéve, ha nem akkorra esett Festum Fori vagy Jézus, illetve Mária névnapja. Emellett az övék volt a szombati mise - kivéve ünnepnapokon - énekkel együtt. Fiúsvét hétfőn, pünkösd és karácsony másnapján a 10 órai nagymise, prédikáció és a litánia volt bunyevác nyelvű. Amikor a németeknek 10 órai nagymiséjük volt, a reggeli kismise bunyevácul szólt. Nagypénteken délután fél 2-kor bunyevác prédikáció volt, karácsony első napján szintén, és búcsúkor az első szentmisén bunyevácul énekeltek. A magyaroké volt minden negyedik vasárnap - kivéve, ha ünnepnapra esett -, és ekkor a 10 órai mise és a délutáni litánia is magyar nyelven hangzott el. Nagypénteken fél 4-kor magyar volt a szentbeszéd, és búcsúnapján a 8 órai szentmise magyar énekkel. Karácsony napján 6 órakor a pásztori szentmise szintén magyar nyelvű volt.

10 KFL. I. 1. b. Vaskút 1880/207/78.

11 KFL. I. 1. b. Vaskút 1883/2220.

12 SZENTKLÁRAY Jenő 1891. Czirbusz Géza az „Ausbehalt” intézményéről hasonlóan fogalmazott 1913- ban: „A szülő rendesen a 2-3 évben átadja a gazdaságát a fiának vagy vejének, szerződésileg kikötve eltartását (ausbehalt). A fiú a hozományból fizeti ki a követelt 3-4000 koronát, szobát és konyhát jelöl ki szüleinek hátul az udvarban. megmunkálja telekrészüket". CZIRBUSZ Géza 1913. 189-190.

13 Lásd Csíky Balázs piliscsabai példáját: CSÍKY Balázs 2003.

27