Bárth János (szerk.): Fakuló színek. A 7. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2008. június 19-20.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2009)
Bereznai Zsuzsanna: A kenyérsütés szokásai a hajósi sváboknál (XX. század)
Brot eassa). A lekváros bögre is mindig ott volt a reggeli asztalon. Hajósi ételspecialitás a mustlekvár (Muschtleckwara), mely igen folyékony állagú volt, s a kenyeret belemártogatták. Ettek még túrós, tejfölös kenyeret is, de a vajas kenyér (Buttrbrot) fogyasztása nem volt általános a XX. század első felében. A polgári házaknák szolgált cselédlányok családjában azonban már előfordult. A szegény emberek a kenyeret üresen is ették, vöröshagymával. Nemcsak kényszerűségből fogyasztották a sós vagy a sós-paprikás kenyeret (Salzbrot, Salz and Paprickabrot), hanem sokan kedvelték is. A szőlőbeli vagy a határbeli munkák déli pihenőidejében az emberek nap mint nap nyársaltak is, de hagyma nélkül. Ekkor a kenyeret előzőleg megpirították a tűznél. A sparhelt platniján pirítós kenyér is készült, szép rózsaszínre pirították a vékony szeleteket, melyeket megzsírozva, megfokhagymázva fogyasztották. Kedvelték a pirított érett túrós kenyeret (bähts Käsbrot) is. A lakodalmakban hajnalban érett túrós kenyeret kínáltak, de ott volt az asztalon a lekvár is. A hajósi leveses svábok (Suppaschwaba) a levesekhez nem fogyasztottak kenyeret. Ezt a szokást a fölvidékiek hozták be a faluba. Az ebédhez vagy a vacsorához készült sültekhez, főzelékekhez és mártásokhoz mindig ettek kenyeret. A főzelékeket és szószokat ma is sokan hagyományosan, villára szúrt kenyérrel tunkolják. A kenyérleves, a Brotsuppa több változata is kedvelt étel volt. A hajósi svábok a borba mártott kenyeret kinn a határban ették, s a szőlőben elvégzett munkák utána a pincékhez betérve is fogyasztották. Vagy pedig nyári estéken a határból hazatérve mindig megálltak a pincéknél - ahol sokszor ez volt a vacsora. A kenyérhez és a kenyérsütés munkafolyamatához számos népi hiedelem és szokásjellegű cselekvés kapcsolódik.9 A liszt kitüntetett szerepéhez, megbecsüléséhez fűződik a következő hiedelem: Aki egy kanál lisztet ad, annak az Isten tízet fizet vissza. Ha szegény kopogtat, ne küldjük el üres kézzel, hanem adjunk neki egy tojást, a tojás nagy alamizsna. Egy tojást vagy egy kanál lisztet, de üres kézzel ne engedjük el. A hajósi sváb asszonyok úgy tartották, hogy a pénteki napon s nagypénteken is szabad kenyeret sütni, sőt kenyeret sütni pénteken kell. Ennek az a magyarázata, hogy egyszer Jézus járta a világot, és rosszul lett a pénteki napon a lúgtól, mert a háznál éppen mostak. De ott a szomszédban éppen kenyeret sütöttek, és a kenyér illatától rendbe jött Jézus. Tehát a magyar nyelvterületen általános pénteki kenyérsütési tilalommal ellentétben a hajósi svábok pénteken is süthettek kenyeret - mert a helyi hagyomány szerint Jézus a pénteki kenyérsütés illatát szereti. Ezért mondják a hajósi asszonyok: Wäscha soll ma itt en die Fraiteg, abr Brot bacha ibrhaupts soll ma. (Azaz: Mosni nem szabad pénteki napon, de sütni igenis kell.)10 Két karácsony között (zwischid die Faiteg) között azonban nem sütöttek kenyeret, mert azt mondták, akkor nem lesz szerencséjük az új esztendőben. A kovászolást, a dagasztást nem nézhette idegen személy, a gazdaasszony még az ajtót is bezárta ilyenkor. A morzsoltkára is vigyázni kellett, mert ha azt ellopják, akkor elrontják a kenyeret. Ha a szomszédasszony átment morzsoltkát kérni, nem szívesen adtak, de inkább letagadták, hogy van a háznál. 9 BEREZNAI Zsuzsanna 2006. 45-57. 10 SCHÖN Mária 2005.304. 22
