Bárth János (szerk.): Fakuló színek. A 7. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2008. június 19-20.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2009)
Bereznai Zsuzsanna: A kenyérsütés szokásai a hajósi sváboknál (XX. század)
Amikor a kenyeret bevetették a kemencébe, rövid fohászt mondtak: En Gotts Nama (Isten nevében) vagy: Gott Vattr, Gott Su, Gott Heilagr Geist! (Az Atya, a Fiú, a Szentlélek!) Ezt követően - a hiedelem szerint - a kenyér egyszer sem égett meg. Számos hiedelem-elképzelés élt azzal kapcsolatban, hogy mikor lesz jó vagy rossz a kenyér: Ha sikerült a kenyér, azt mondták, a kemencébe az Isten nézett bele, azért lett jó a kenyér. De ha megégett, akkor ez volt a mondás: Ide az ördög nézett be. Azt is sokan mondják, hogy a cigány nézett be vagy a cigányasszony.) Az asszonyok úgy tartották, ha egyszer elrontják a kenyeret, akkor három egymást követő alkalommal lesz rossza a kenyér. Ha nem sikerült a kenyér, elmentek a javasaszszonyhoz, aki azt a tanácsot adta, hogy keresztbe kell tenni a rozsét a kemencébe, kereszt alakba. Ha volt tehén a háznál, a kovászt az állat emésztésének a gyógyítására is alkalmazták. Az elkészült kovászból kivettek egy marékkai, arra egy marék lisztet szórtak, gombócot (Laeible) formáltak belőle, s a Gott Vattr, Gott Su, Gott Heilagr Geist! szavakkal benyomták az állat szájába, hogy megjöjjön a kérődzése. Az is előfordult, hogy nem külön készítették el ezeket a gombócokat, hanem a bedagasztott kenyérből vettek ki, melyeket megszárítottak, majd szükség esetén beáztatták, hogy össze lehessen nyomni. Ilyen szárított tészta minden háznál volt, hogy kéznél legyen, ha az állatoknak valami baja van. A disznóknak és a birkáknak is adtak ilyen kovászos gombócot, szükség esetén. Az is előfordult, hogy a kovászból három gombócot készítettek, majd háromfelé nyíló ajtóhoz mentek, keresztet vetettek, majd a küszöbhöz érintették a kovászt, és a következő fohászt mondták: Liabs Schaf, neamm dea Eiter a, /wl dr Hab Gott will’s hau. / Gott Vattr, Gott Su, Gott Heilagr Geist! (Vedd ezt a kérődzést, kedves birka, / mert az a Jóisten akarata. / Atyaisten, Fiúisten, Szentlélekisten!)11 A birka vagy a tehén kérődzését egyesek kilenc házból kért kovásszal gyógyították, melyet darával összedolgoztak, gombócot formáltak belőle, s benyomták az állat szájába.11 12 A gyerekeket arra biztatták, hogy egyék meg az égett kenyérhajat, mert azt mondták, hogy szép fehér lesz tőle a foguk. Ha kisült a kenyér és meg akarták szegni, három keresztet rajzoltak a késsel a kenyér aljára a Gott Vattr, Gott Su, Gott Heilagr Geist! szavakkal. Amíg szokásban volt a kenyérsütés, ezt mindvégig megtartották, hogy a következő kenyér jó legyen - mert nagyon sokszor lett nyúlós a kenyér. Egyes házaknál ma is rárajzolják a keresztet a készen vásárolt kenyérre. Ha a kenyér belsejében luk lett, azt mondták, halál lesz a családban, az valakinek a koporsója. Tréfásan azt mondták ugyanerről: azért van luk a kenyérben, mert a dagasztás közben fingott egyet a sütő asszony. Nálam a kenyér mindig szent eledel volt ... mert annyira becsültem - emlékezett egy idős asszony. Azelőtt, a régi világban soha nem lehetett eldobott kenyeret találni az utcán. Aki véletlenül leejtett egy darab kenyeret, az fölvette, megfújta, még meg is csókolta és elfogyasztotta. Kenyér nem kerülhetett még a moslékba sem. 11 SCHÖN Mária 2005. 315. 12 SCHÖN Mária 2005. 319. 23
