Bárth János (szerk.): Fakuló színek. A 7. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2008. június 19-20.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2009)
Bereznai Zsuzsanna: A kenyérsütés szokásai a hajósi sváboknál (XX. század)
A kenyértésztából gyakran elkülönítettek egy darabot azért, hogy Brotkiachlát süssenek belőle: gyúródeszkán kinyújtották, azt kis négyzetekre fölvágták, majd zsírban kisütötték.8 A kenyér kiszedése nem feltétlenül a gazdaasszony feladata volt, az vette ki, aki éppen ráért és otthon volt. Ha az asszony nem ért rá, akár a férfi is kiszedhette. A forró kenyeret először a folyosóra vitték ki, vagy csak az asztalon hagyták teljesen kihűlni. Majd a kamrában vagy a spájzban helyezték el, ahol speciális felfüggesztett kenyértartó polc (Brothänge) volt. Ez a deszkalap madzaggal volt a mennyezet alatt függesztve, hogy az egerek ne férjenek. Az éppen fogyasztott kenyeret kenyérkosárban (Sämprle) tartották. A munka után a fateknőt mindig megtisztították: fémkanállal kikaparták belőle a maradék tésztát. Egyesek kimosták vízzel, mások ezt helytelennek tartották. A zsidó házaknál szolgált cselédlányok hazatérve ugyancsak nem mosták ki a teknőt. A megtisztított teknőt a konyhában felállítva, a falnak támasztva, nyáron pedig kinn szárították. Majd visszakerült a helyére, a kamrába vagy a spájzba. A kenyér részeit a hajósi svábok így nevezik: Brotrend, Rend ~ kenyérhéj, Broteigwaeid ~ kenyérbél, darengaramm a Brot ~ karaj, a Stiekli Brot, Brotstickle ~ szelet, Knauza/Knautza ~ a sütés közben kihasadt rész, domó, gyürke, End ~ a kenyér sarka, vége. Hajóson a darengaramm a Brot, a ’karaj kenyér’ megjelölésére a Schmollabrot megnevezés is ismeretes. A schmolla ige ’mosolyog, somolyog’ értelmű, mely igen képszerű kifejezése annak, amikor a karéj kenyeret egy mosolygó szájhoz hasonlítják. A schmolla másik jelentése: ’nagy darab’. A fakadt kenyér neve Hajóson Brotknaarra. A madárlátta kenyeret a hajósiak a Hasabrot, azaz ’nyúlkenyér, nyuszikenyér’ szóval jelölik. így emlékezett erre Keallr Juli Bős, azaz Erdős Béláné Keller Julianna: Mikor hazajöttek a határból a szüléink és éhesek voltunk, akkor anyám és apám is mindig mondta: kaptok Hasbrotot! Vagy ahun nem voltak gyerekek, a nagyszülőknek adták. Azt be is áztatták egy kicsit, vagy egy kis vízzel spriccölték, mert az öregeknek már nem volt foguk, és a kenyér kiszáradt a határban. Nem dobtak el ám egyetlen darab kenyeret sem... A kenyér megszegése (aschnaida) általában a férfi feladata volt, ha éppen otthon tartózkodott. Késsel vagy kézzel egyszer vagy háromszor keresztet rajzoltak a kenyér aljára. Amikor a szülők kimentek a földekre dolgozni, az asztalon otthagyták a felszeletelt kenyeret a gyerekeknek. Ugyanis a kenyérszegést nem bízták a gyermekekre. Ilyenkor a felszeletelt kenyeret egy lábasban vagy fazékban otthagyták az asztalon. A kenyérnél korábban kisült cipót a gyerekek vitték az iskolába, vagy pedig elosztották annyi felé, ahány tagja volt a családnak. A családfő vagy a nagyapa osztotta szét, kézzel kellett tépni, s bort vagy pálinkát ittak rá. A lángost a hajósiak lepénynek (Platz) nevezik, mely igen kedvelt reggeli volt a kenyérsütés napján: fokhagymázva, zsírozva, sózva, tejföllel, újabban reszelt sajttal megszórva. A kenyeret a hajósi sváb parasztok asztalán reggel, délben és este egyaránt megtaláljuk. Sok kenyeret ettek a hajósiak. Reggelire tejbe aprított kenyeret, kacsa- vagy libazsíros kenyeret fogyasztottak, a füstölt szalonnát, kolbászt, a hurkát és a svártlit is kenyérrel ették. Az hajósiak körében ma is szokás reggelente levesestányérból tejbe aprított kenyeret enni kanállal (Mill and a 8 Ezt a süteményt nem a kenyérsütéshez kapcsolódva is készítették, de ilyenkor a tésztájához több élesztőt tettek, hogy hamar megkeljen. Derelyemetszővel feldarabolták és zsírban kisütötték, mint a fánkot. Egyesek tejföllel is gazdagították. Az előre elkészített tésztát a hűtőszekrényben tárolják, s a munkából hazaérve percek alatt elkészül az étel. Ez a szokás azonban magyar helyről gyütt ide. 21
