Bárth János (szerk.): Fakuló színek. A 7. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2008. június 19-20.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2009)
Kocsis Zsuzsanna - Rind Melitta: Gyermektáncoltató. Szemelvények a bácskai gyermekdalok és -játékok kutatásához, valamint oktatásban való alkalmazásához
A gyermekjátékok tudományos igényű kutatása a 19. században indult meg. Hetilapokban, folyóiratokban nagy számban láttak napvilágot a témával foglalkozó közlemények.3 Kiss Áron, 1891-ben megjelent Magyar gyermekjáték-gyűjteménye volt az első érdemleges gyűjtés, hiszen az addigi kiadványoktól eltérően több, mint ezer játékot közölt dallammal ellátva, illetve származási hellyel megjelölve. Figyelembe vette a gyermekek fejlődését, növekedését is és életkornak megfelelően csoportosította a játékokat. Egyes játékok változatait is közölte, ott, ahol az fellelhető volt. Mindennek ellenére a játékoknak továbbra sem volt megfelelő elméleti-módszertani keretük, a kutatás pedig kimerült az adatközlésben, némely esetben valamiféle kezdetleges összehasonlításban.4 Minőségbeli ugrást Kresz Mária összefoglaló munkája jelentette, a Magyar népi gyermekjáték-kutatás (1948), amit Bakos József Mátyusföldi gyermekjátékok (1953) című kötete követett. 1951-ben megjelent a Magyar Népzene Tára I. kötete, Bartók Béla és Kodály Zoltán szerkesztésében, Dr. Kerényi György sajtó alá rendezésében. A kötet énekes, dallammal bíró gyermekjátékaink legteljesebb gyűjteménye.5 Délvidéki gyermekfolklórkutatások A Vajdasági Magyar Kultúrtanács 1949-1953 között gyűjtést szervezett, amelynek keretén belül három bácskai faluba látogattak el: Bácskertes (Kupuszina), Doroszló (Doroslovo) és Gombos (Bogojevo). Kutatták a népi gyógykezelést, életmódot, szokásokat, ruházkodást, táncokat, népdalokat, de a gyermekélet és a gyermekjátékok kimaradtak a gyűjtések rengetegéből. Bár a már említett Kiss Áron, gyermekjáték-gyűjteményének előszavában kúlai, óbecsei és bajsai munkatársainak is köszönetét mondott.6 A vajdasági magyar zenefolklór-kutatás első lépései Bartók Béla nevéhez köthetők, aki 1906-ban mintegy 40 népdalt jegyzett le az észak-bácskai Horgos faluban.7 Kiss Lajos zombori származású népzenekutató 1943-ban adta ki a Délvidéki daloskönyvet. Mintegy 20 000 dallamot gyűjtött a magyar nyelvterület egészén, melyből 3- 4000 délvidéki vonatkozású. Itteni gyűjtései meglehetősen későn láttak napvilágot. Az újvidéki Hungarológiai Intézet A Jugoszláviai Magyar Népzene Tára sorozatban jelentette meg a Gombos és Doroszló népzenéjét 1982-ben, melyben a gyermekfolklórral szoros kapcsolatban lévő szokásdalokat is találunk. Ugyanezen sorozat kötetei Az aldunai székelyek népdalai (1984) és A szlavóniai szigetmagyarság népdalai /., melyekben, bár tájilag nem Bácskához köthetők, gyermekjátékdallamokat is közöl a szerkesztő, Bodor Anikó. A következő generáció tagjai: Fábri Géza, Burány Béla, Tripolszki Géza, akik a Tisza menti mezővárosokban gyűjtöttek. A témához kapcsolódóan gazdag gyermekjátékgyűjtemény Tőke István: Zentakörnyéki népi gyermekjátékok című kötete, mely 1967- ben látott napvilágot a Községi Közművelődési Közösség Közlönyében, Zentán.8 Dr. Burány Béla nagyszabású munkája Hej, széna, széna címet viseli, amely 1973- ban jelent meg és 120 vajdasági gyermekdalt tartalmaz. Csak dallammal ellátott játékokat közöl, játékleírással. 3 Magyar Néprajz VI. 1990. 532. 4 MN VI. 1990. 535. 5 MN VI. 1990. 536. 6 KISS Áron 2000. 14. 7 Értekezések, monográfiák 3. Jugoszláviai magyar folklór 1983. 30. * Értekezések, monográfiák 3. Jugoszláviai magyar folklór 1983. 31. 158
