Bárth János (szerk.): Fakuló színek. A 7. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2008. június 19-20.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2009)
Kocsis Zsuzsanna - Rind Melitta: Gyermektáncoltató. Szemelvények a bácskai gyermekdalok és -játékok kutatásához, valamint oktatásban való alkalmazásához
1976-ban Újvidéken megjelent Matijevics Lajos: Tíz, tíz, tiszta víz - Jugoszláviai magyar népi mondókák című műve. Dr. Burány Béla: Nádsípot fújtam - Vajdasági magyar népi mondókák és játékok, apró gyermekeknek, szintén Újvidéken látott napvilágot 1988-ban. Erre a témára vonatkozó cikkeket, tanulmányokat ebben az időszakban a vajdasági Magyar Szó napilap is közölt. Adatok szempontjából fontosak az egy-egy helységre korlátozódó gyűjtések és az ezek alapján napjainkban megjelent gyűjtemények, mint: Csorba Béla: Temerinben volt egy bolt. Temerini népi gyermekjátékok 1. Temerin, 2003; Rind Melitta: Haj, szénárú, szénára... - Topolyai gyermekjátékok Zöldy Pál hagyatéka. Tóthfalu, 2005; Korcsik Anikó és Cseszák Balázs: Cika ide párom. Magyar népi gyermekjátékok Óbecséről. Óbecse, 2008; Molnár Gyöngyi - Papp László: Csoncsikó. Morovici gyermekvilág. Bácskossuthfalva, 2008; Szécsi Zsolt: Horgosi népi játékok I, II. Horgos, 2008. A vajdasági zenefolklór-kutatás legkiemelkedőbb sorozata a Vajdasági magyar népdalok I, II, III., melynek még készülőben lévő IV. kötete az énekes játékokkal, gyermekdalokkal foglalkozik. Továbbá nagy szerepe van a nagy múltra visszatekintő hazai fesztiváloknak, versenyeknek (Kőketánc - általános iskolások számára megrendezett néptáncvetélkedő, Szólj Síp Szólj - általános iskolások számára megrendezett népzenei vetélkedő), úgy a játékhagyományok felvonultatása, mint életben tartásuk miatt. MŰFAJI MEGHATÁROZÁS A gyermekfolklór a gyermekek által ismert vagy számukra alkotott folklórjelenségek összessége. Fő tartalma a játék, amelyhez szorosan kapcsolódik a társadalmi életbe és a hagyományokba való belenevelődés. A gyermekek által gyakorolt folklórjelenségek körében megkülönböztetjük a gyermekdalokat és a hozzájuk szorosan kapcsolódó mondókákat, a gyermekjátékokat és gyermekmeséket, tágabb értelemben a gyermeknyelv és a tanulás számos részletét. A gyermekfolklór milyensége szorosan összefügg a nevelés szervezetével is. A hagyományos parasztkultúrában ez családi, közösségi jellegű volt. Manapság az iskola (és óvoda) nem szünteti meg, csupán egy más közösséget ad, amely jóval tágabb, nemzeti jellegűnek mondható, és a hivatásos kultúra egyszerűsített változatának fogható fel.9 Énekes gyermekjáték, gyermekdal, gyermekjátékdal A gyermekdal nem strófás, lánc-, illetve fűzértechnikával építkező zenei műfajok közé tartozik. Zenei sajátságai összefüggnek a cselekvéssel (játékkal). A magyar népzenén belül kapcsolódik egyes népszokásokhoz (regölés, betlehemes).10 11 Szerkezetben és ritmikában rokon a mondókákkal, mely a gyermekjáték központi szereplőjének kiválasztására szolgál." Az énekes gyermekjátékok a játékok leggazdagabb csoportja. Főként gyermek- és serdülő leányok (4-10-16 évesek) énekes, ritmikus mozgással kísért, térformát alakító játéka. Dallama nagyrészt az emberiség dalkincsének legegyszerűbb, legrégibb rétegéhez tartozik. A mozgás térformái (kör, sor) szintén a legegyszerűbbek, jóformán világszerte 9 Magyar Néprajzi Lexikon 1979. 348. 10 Magyar Néprajzi Lexikon 1979. 349-350. 11 Magyar Néprajzi Lexikon 1980. 199. 159
