Bárth János (szerk.): Fakuló színek. A 7. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2008. június 19-20.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2009)
Kocsis Zsuzsanna - Rind Melitta: Gyermektáncoltató. Szemelvények a bácskai gyermekdalok és -játékok kutatásához, valamint oktatásban való alkalmazásához
KOCSIS ZSUZSANNA - RIND MELITTA GYERMEKTÁNCOLTATÓ SZEMELVÉNYEK A BÁCSKAI GYERMEKDALOK ÉS -JÁTÉKOK KUTATÁSÁHOZ, VALAMINT OKTATÁSBAN VALÓ ALKALMAZÁSÁHOZ BEVEZETŐ Tanulmányunk több célt szolgál. Rövid áttekintést kíván adni a vajdasági, ezen belül bácskai gyermekdal és énekes játék kutatásáról, fellelhető fajtáiról. Továbbá megpróbálja meghatározni mindezek szerepét napjaink oktatásában. Témaválasztásunkat legfőképpen ének-, tánc-, illetve iskolatanítói hivatásunk indokolja. A még élő játékhagyomány kutatása mellett fontosnak tartjuk olyan oktatói program kidolgozását, melyet művészeti iskolák hiányában, az alaptantervbe fakultatív tantárgyként bevezetett hagyományápoló órák keretein belül szeretnénk megvalósítani. Természetesen szót kell ejteni a Kiss Lajos Néprajzi Társaság alakuló programjáról, mely mindezen elképzelések alapjait a felsőoktatás szintjén igyekszik megerősíteni. „A gyermekjáték mindennél mélyebb betekintést enged a népzene őskorába. Mozdulattal, cselekménnyel egybekötött ének sokkal ősibb és egyben bonyolultabb jelenség, mint az egyszerű dal. A tudománynak jóval több, még eddig érintetlen anyagot ad minden irányú vizsgálatra, mint a népzene bármely más ága, alapos vizsgálata amazokra is új fényt vet. Amint a gyermek fejlődésében röviden megismétli az emberiség fejlődését, úgy zenei formái is mintegy eleven zenetörténet, sőt bepillantunk általuk a zene történet előtti korába. A legkisebb, pár hangnyi motívum ismételgetésén kezdve, előttünk áll a zene minden fejlődési fokozata az európai népdal átlagos terjedelméig, a nyolcütemes periódusig.” „A népzene sajátos tüneményei egyik ágában sem mutatkoznak ily világosan. A felnőttek zeneéletében gyakran már eltűnt az a naív, ősi, játkos ösztön, amely itt még szabadon működik.” „Itt, mint az apró balatoni kagyló tapadnak össze a motívumok, mindig másképp;” „A gyermek a nagyobb egységet fölbontja, az ő formaérzékének megfelelő kisebb egységekre. Amint egy szót ismételget végnélkül, úgy ismétel itt ütempárokat, sőt egyes ütemeket. Általában a gyermekdal sokkal mélyebb bepillantást nyújt a népzene biológiájába, mint a felnőtteké s a felnőttek dalának sok tüneményét is megvilágítja.”1 KUTATÁSTÖRTÉNET A magyar játékkutatás története A kutatás legkorábbi szakaszára a nem tudatos lejegyzések voltak jellemzőek. Többek között Baranyai Decsi János 1598-as feljegyzései, melyekben a különböző játéknevek mellett egyes játékleírások is szerepelnek.1 2 1 Magyar Népzene Tára 1951. XII—XIII. 2 Magyar Néprajz VI. 1990. 532. 157
