Bárth János (szerk.): Fakuló színek. A 7. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2008. június 19-20.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2009)
Mándics Mihály: A csávolyi bunyevácok a templomban
MÁNDICS MIHÁLY ACSÁVOLYI BUNYEVÁCOK A TEMPLOMBAN A Baja környékéi Csávoly pusztát 1730. szeptember 28-án egy esztendőre kiárendálta a kalocsai érsekség képviselőjétől, Récsi János tiszttartótól egy pandúri, kákonyi és bajai bunyevácokból szerveződött gazdaközösség, abból a célból, hogy ott gabonát termesszen és állatokat jártasson.1 A pusztabérletből letelepedés, új falu alapítása lett. A létrejött település 1748-ban vált önálló plébániává. Az első évtizedekben Csávolyt kizárólag katolikus bunyevácok lakták. Következésképp a faluban nem léteztek nemzetiségi ellentétek. A pap bunyevácul prédikált, bunyevácul gyóntatott, a hívek bunyevácul énekeltek. Jelentős változás következett be Csávoly helység életében az 1770-es évek közepén. A bunyevácok, nehezen tisztázható gazdasági okok miatt, összeütközésbe kerültek földesuruk, a kalocsai érsek tisztjeivel. A helyzet úgy elmérgesedett, hogy a bunyevác családok egy része, a kor szokásának megfelelően, elköltözött Csávolyról. Az uradalom engedelmet adott arra, hogy az eltávozott bunyevác jobbágyok helyére, az észak-déli népmozgás forgatagával érkező magyar famíliák költözzenek. A csávolyi magyarok gyorsan szaporodtak, 1776-ban számuk már meghaladta a 200 főt. A magyar közösség hamarosan jogokat követelt magának a templomban is az érsek földesúrnál a korábban letelepedett bunyevácok rovására. A kérés 1777-ben valószínűleg meghallgatásra talált. Előtte 1776 márciusában a csávolyi magyar bíró négy magyar esküdttel együtt panaszkodott Gányi János érseki plenipotentiáriusnak Bosnyák József csávolyi plébánosra, mivel az a bunyevácok érdekeit védelmezve nem akart magyarul prédikálni és nem engedélyezte a magyar nyelvű templomi éneklést.1 2 1782- ben nagyszámú katolikus német költözött Soroksárról Csávolyra. A németek érkezésekor bizonyára jó néhányan ismét útra keltek a falu bunyevác és magyar lakosai közül. A németek betelepítésével Csávoly etnikai arculata gyökeresen megváltozott. A bunyevácok és a magyarok kisebbségbe kerültek. A németek váltak a falu legmeghatározóbb, legdominánsabb népcsoportjává. 1783- ban új templom épült Csávolyban, amelyben a XX. század közepéig a németek vitték a prímet. Ez szinte természetesnek mondható, hiszen a másik két katolikus népcsoport létszáma messze elmaradt a németek létszáma mellett. A XX. század elején, az 1910. évi népszámlálás idején 3 007 fő élt Csávolyon. Közülük 2 080 németnek, 510 bunyevácnak, 417 magyarnak vallotta magát. A lakosság kétharmada tehát német volt. A maradék egyharmadon a bunyevácok és a magyarok osztoztak.3 Ez az arány lényegesen nem változott a XX. század közepéig. A németek és a bunyevácok viszonya, éppen a templomi jogok miatt, nem volt felhőtlennek mondható. 1788-ban a németek panaszkodtak Bosnyák József plébánosra, akit „rác” papként emlegettek. Idős csávolyiak őrzik annak az emlékét, hogy összecsapások idején latin betűs bunyevác imakönyvek és gót betűs német imakönyvek szálldostak a templom terében. 1 BÁRTH János 1997. 185-186. 2 Kalocsai Érseki Levéltár, Úriszéki iratok, 1776. - A magyarokkal kapcsolatos adatok átengedéséért Bárth Jánosnak tartozom köszönettel. 3 NÉPSZÁMLÁLÁS 1912. 176-177. 101
