Edvi Illés Károly: Emlékeim a szegedi várból (Kecskemét, 2009)

Edvi Illés Károly: Emlékeim a szegedi várból

Az 1852. év őszén, mikor 10.000 forintot tűztek ki fejére, hírül vette, hogy a felsővárosi tanyákon baj van. Többen utána leskelődnek, búvóhelyét fürkészik s útbaigazítják a zsandárokat. Ki kell irtani a gyomot, gondolá magában. A gondolat elhatározás, majd cselekvés követte.

Szeptember 12-én hajnalban öt lovas vágtatott a felsővárosi tanyák felé. Rózsa Sándor vezetése alatt Hudoba, Gacsi, Moró és Osznovits.

Pörge kalapjukat állkötő szorítá fejükre, nehogy vágtatás közben lekapja a hajnali szellő. Mindegyiken ujjas-galléros szűr, pity- kés mellény, gatya és sarkantyús csizma volt. Ruházatukat bokorra kötött fekete nyakkendő egészítő ki. A vezér kétcsövű, a többiek egycsövű fegyverrel voltak ellátva. Az utóbbiak vállán tarisznya lógott, pisztolyokkal és lőszerekkel megterhelve, az előbbi derekára csatolt övben tartotta pisztolyait. Amazok mindegyikénél egy- egy erős bot is volt.

Abrahám János és felesége már a ház körül jártak, mikor az öt lovas tanyájukhoz érkezett. Alig volt ideje rájuk köszönteni a jó reggelt. A vezér leugrott lováról, kezébe kapta az egyik botot s keményen végigvágott a meglepett tanyásgazdán.- Küldesz-e még utánam zsandárokat?!

Ez volt az egyetlen megszólítás, melyet a gazdához intézett.

E szavaknak szerzett nyomatékot a botütéssel s a gazda ezekből tudta meg, hogy kérlelhetetlen bírája előtt áll. Erre ismét lovára ült, visszaadván a botot cimborájának.- Üsd az árulót! - mondá haraggal, mire néhány an leugráltak lovaikról s a megrémült házaspár fölött megsuhogtatták botjaikat.- Ne bántsd a fejét! - hangzott a vezér parancsszava. A rablók eszerint cselekedtek, mindaddig folytatva a botozást, míg paran- csolójuk oda nem kiáltott: „elég!"

Mintegy félóra telt el, mire e megváltó szót kimondá. Ezután még egyszer megfenyegette a véresre vert házaspárt.- El ne áruljatok, mert felakasztalak; akárki kérdez, mondjátok, hogy zsandárok vertek meg!

Ezzel tovább nyargaltak, szemben a kelő nappal, mely éppen ekkor emelkedett ki a ködpárából. A nagy tűzgolyó haragos színt látszott ölteni, mikor az ég aljáról a pusztán széttekintett.

97