Edvi Illés Károly: Emlékeim a szegedi várból (Kecskemét, 2009)
Edvi Illés Károly: Emlékeim a szegedi várból
egyesülve, hetekig portyáztak a szegedi tanyák közt, minden bú- vó- és rejtekhelyei apróra fölkutatván. Az üldözés oly mérveket öltött, hogy Rózsa Sándor is kiszorult Katona Pál tanyájáról. Szabó Pál cimborájával a Matyi-híd közelében lévő úgynevezett Bodó-réten egy kis szigetre menekült, mely ott a tiszai áradás folytán keletkezett. E kis szigeten azonban csak néhány, alig egy láb magasságú bokor volt, melyek közt elrejtőzni lehetett. Rózsa Sándor és társa 11 napig húzódott meg egy ilyen bokorban, mely idő alatt a Matyi-hídi csárdás látta el őket élelemmel. Eközben a tiszai áradás folyton nőtt, s a kis szigetből már alig maradt ki több hely, mint amelyen a rejtekül szolgált bokor állott. Ekkor a Matyi-hídi csárdás fölfedezte Rózsa Sándornak, hogy Ábrahám András is a közelben van elbújva. A rablóvezér meghagyta a csárdásnak, hogy szolgáltassa ki nékik Ábrahámot. A csárdás engedett a fölhívásnak. Éjjel 11 órakor a szőlőben egy diófához vezette Rózsa Sándort és társát, azzal hagyván el őket, hogy Ábrahámot is odavezeti. Éjféltájban csakugyan megjelent a diófánál Ábrahám András. A lesben álló két rabló előugrott a fa mögül, megragadták s karjain vékony kötéllel megkötözték a halálnak szánt cimborát. Ezután a szántóföldeken és réteken át maguk előtt hajtották az országúira, vagyis a vesztőhelyre. Két súlyos csapás zavarta meg az éj csöndjét. A kivégzés megtörtént. Másnap Szécsi Mihály szegedi tanyakapitány megtalálta az útszéli árokban Ábrahám András tetemét. Erre az üldözést beszüntették. Rózsa Sándor a budai országos törvényszék előtt 1858-ban önként beismerte Ábrahám András meggyilkolását. Jogában vélt forogni, mikor ilyesmit cselekedett. Tehát nem is folyamodott a tagadáshoz az efféle vádak ellen, mint ezt egyéb esetekben a legnagyobb következetességgel tette. Az elnök kérdésére, hogy miért követte el a vádbeli gyilkosságot, egész eréllyel így válaszolt:- Röttenetös jussom volt hozzá. Nevem alatt rabolt. 95