Edvi Illés Károly: Emlékeim a szegedi várból (Kecskemét, 2009)

Edvi Illés Károly: Emlékeim a szegedi várból

Erre Rózsa Sándor is visszalovagolt, jó estét kívánt a perzeku- toroknak s letelepedett közibük. A perzekutorok közt volt Hala- burdi Ferenc is, kit ezúttal nem először látott.- Ne bolygassa az úr ezt a dolgot, - mondá néki. - Itt van 200 forint, - de aztán egy szó se legyen ám ... Talán nem tetszik?

E szavaknál olyat villámlott a rabló szeme, hogy Halaburdi jónak látta zsebrevágni a 200 forintot. A göbölyöket pedig most már zavartalanul elhajtották Pest megyébe, hol a Móriczpusztán bizonyos Sánta Kovács kezére adták. Rózsa Sándornak azután visszafizették a 200 forintot, mellyel a perzekutort megvesztegette. Ennél többet sem követelt, sem nem kapott, mert nem volt hozzá jussa.

Általában ő húzott legkevesebb hasznot a rablott zsákmányból. így például a makói 18 ökör árából csak 60 forintot kapott Veszelka Imrétől, a zentai 12 darab ökör párját 80 váltó forinton adták el, melyből arányos osztályrészt kapott, az Erdeitől rabolt 24 üsző ára fejében meg éppen csak 160 forintot számolt el neki Veszelka, ki azokat Rádi János félegyházi kupecnek adta el.

Rózsa Sándor személyes tulajdonságain kívül ez is nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy őt a szegedi tanyákon pártfogolták. Cimborái pedig annál szívesebben elismerték vezérüknek, mert habár erélyben és ügyességben vele senki sem mérkőzhetett, a haszonból mégis rendszerint beérte a kisebb osztályrésszel.

70