Edvi Illés Károly: Emlékeim a szegedi várból (Kecskemét, 2009)
Edvi Illés Károly: Emlékeim a szegedi várból
házban, várva a Pest felől érkező vonatot, midőn éjféltájban több álarcos rabló tört reájuk. Mindkettőt megkötözték, belökték a pincébe s ennek ajtaját facölöpökkel betámasztották. Ezután közvetlenül az őrház mellett, hol legmagasabb a töltés, vas feszítőrudakkal fölszakították a síneket, s elhelyezvén az őrház elé a bakter színes lámpáját, a töltés aljában várták a vonat megérkezését. A vonat nemsokára a szokott gyorsasággal robogott a veszélyes hely felé. S a rablók szorult lélekzettel és előkészített fegyverekkel lesték az eredményt. Még egy pillanat s a mozdony lezökken a megszakított sínről. Kerekei még forogtak, de iránya megváltozott. A töltés széle felé tört előre, s a meredeken rémítő robajjal zuhant alá. Magával vitte a szeneskocsit is, de ez kikapcsolódván az utána következő vagonból, a többi kocsi fönnmaradt a töltésen s ott szörnyű recsegéssel egymásra torlódtak. A rablók e nem várt fordulatra rémülten menekültek, az utasokat pedig, kik között egy orosz nagyherceg is volt, az ijedtségen és kisebb zúzódásokon kívül egyéb baj nem érte. A merénylet sikertelensége folytán egyelőre békét hagytak a vasútnak, de annál nagyobb eréllyel folytatták a boltok feltörését, az utasok és posták megtámadását s a rablás egyéb nemeit. A megmételyezett hatóságok tehetetlensége s a rablók elhatalmasodása fokozatosan növekedett. A nép már annyira meg volt félemlítve, hogy nem is gondolt az ellenállásra. Két-három útonálló képes volt egész karaván utast kifosztani, kik hosszú kocsisorban együtt mentek haza a vásárról, - sőt Renkó Kálmán másodmagával egy egész községet kirabolt, házról-házra járva, miközben csak egy ember kísérelte meg az ellenszegülést és futást, de ez is pórul járt. Szegeden alig volt már bolt, amelyet ki ne raboltak s alig volt Wertheim-pénztár - a legnehezebbet is ideszámítva melyet el ne emeltek volna. Valóságos ostromállapot volt ez, melybe a rablóvilág a békés lakosságot helyezte. A lovakat és marhákat éjjel már nem merték kint legeltetni, s Szegeden a naplemente jeladás volt arra, hogy a kapukat becsukják. Minden kapu erős lánccal volt bekapcsolva, melyet csak akkor vettek le, mikor a kinyitott résen a bejönni szándékozót fölismerték. A rablóvilág hatalma 1868-ban érte el tetőpontját. A bandák folyton szaporodtak s ezek egyike újra a vasúti postát szemelte ki 44
