Edvi Illés Károly: Emlékeim a szegedi várból (Kecskemét, 2009)

Edvi Illés Károly: Emlékeim a szegedi várból

az alattomos rablók és tolvajok, kik nappal rendes lakhelyükön, családjuk körében, nyílt piacon, a községházán, vagy a szentegyházban voltak, éjjelenkint bekormozva, vagy álarc alatt találkoztak a kitűzött helyen, honnan a „kiadó" az előre kiszemelt házhoz vezette őket.

A rendőrség közegei elfogtak néha egy-egy gyanús egyént, de ha az illetőnek felesége, vagy más hozzátartozója „hazulról ment" a csendbiztoshoz, vagy városi kapitányhoz, esetleg tiszti ügyészhez, a gyanúsított csakhamar visszanyerte szabadságát. A megvesztegetés napirenden volt. S a hatóság közegei mindinkább belebonyolódtak a rablóvilág sötét útvesztőibe.

így aztán alig volt komoly akadálya a rablók garázdálkodásának; s minthogy a falkiásás, a betörés, az ellenállásra képtelen magánosok éjjeli kirablása, az utasok kifosztása, egész juhfalkák eltüntetése pásztoraikkal együtt, már a közönséges, könnyen kivihető dolgok közé tartoztak: a merészebb rablók a posta és vasút megtámadására vetemedtek.

Az első nagyobb vállalkozás 1863-ban történt. Izsák és Kecskemét között több fegyveres rabló megtámadta a postát, melyen a kocsison kívül egy fegyveres őr és egy utas ült. Az őrt agyonlőtték, a kocsist és utast félholtra verték, a postakocsit pedig, valamint az utas zsebeit kiüresítették. Azután az út szélén egymás mellé fektették és subával letakarták az őr tetemét és a kocsist, az utast visszaültették a kocsiba, Izsák felé fordították a kocsit, s a lovakat megcsapkodva, ezzel a szóval: „retur!", útnak indították hazafelé. Az elrablott levelek pénztartalma 2871 forint volt.

Az izsáki postarablás után egész sorozata következett a hasonló rablásoknak. A postakocsis mellett ülő katona már nem nyújtott biztosítékot, mert azt a rablók rejtekhelyükből lelőtték, mielőtt a lovak kantárszárát megragadva a posta kirablásához fogtak. Ezért a postakincstár az Alföld több vonalán megszüntette a pénzküldést, s ahol csak lehetett, habár kerülő úton, a vasutat használta.

De csakhamar ez az óvatosság is elégtelennek bizonyult. 1865. évi szeptember elején egy hajmeresztő vasúti rablás híre ejtette rémületbe az alvidéket. A rablók a Szőreg és Oroszlámos közötti vasúti töltést szemelték ki a merénylet színhelyéül. Pinnel Henrik vasúti bakter és felesége csöndesen üldögéltek a 12-ik számú őr43