Edvi Illés Károly: Emlékeim a szegedi várból (Kecskemét, 2009)
Edvi Illés Károly: Emlékeim a szegedi várból
II. A gonoszok világa A bűn éppúgy hozzátartozik az ember természetéhez, mint az erény. S valamint nincs ember, kiben erkölcsi fogyatkozás ne volna: úgy viszont a gonoszok szívében is megmarad az erkölcsi jónak legalább csírája, melyet teljesen sohasem lehet kiirtani. Az ember erkölcsi egyénisége tehát az erény és bűn összeolvadásából áll. A legjobb ember sem angyal, s viszont a legrosszabb is legalább egy vonallal jobb, mint az ördög. A gonosztevő is elsősorban ember, éppen úgy alá van vetve veleszületett hajlamainak, szenvedélyeinek és kora befolyásának, mint bárki más. A különbség csak az, hogy az egyiket jó irányban viszik és tolják előre kedvező életviszonyai és egyéni hajlamai, a másiknál minden közrehat arra, hogy a bűn szolgálatába álljon s magának és embertársainak ostorává legyen. így keletkezik a társadalomban két világ, melyek folytonos harcban állanak egymással: a jók és a gonoszok világa. Az előbbi nyílt harcot folytat, mert a jóknak nincs titkolni valójuk, - az utóbbi kerüli a világosságot, mert létezésének alapja a titokzatosság, sikeres működésének föltétele az aknamunka. A fegyverek ilyetén egyenlőtlensége folytán a küzdelem nem ritkán a gonoszok javára dől el. Pedig a jók társasága hatalmasabb és erősebb, mert az maga az állam. De mit használ az erő és hatalom azok ellen, akik maguk is a jók álarcát öltik fel s színleg ezek között foglalnak helyet, mit használ egy-egy gonosztevő leleplezése, míg az egész faj titokzatos külön világát megsemmisíteni nem lehet, mert senki sem hirdeti nyíltan, hogy ahhoz tartozik. Ha pedig kivételesen megtörténik, hogy valaki önként kilép az emberi társaság közösségéből, s nyílt harcot kezd az üldöző államhatalommal, - s ha eme küzdelemben szokatlan ügyességet, erélyt és bátorságot fejt ki, emellett pedig bizonyos nemességet vegyít bűnös cselekedetei közé, pl. kíméli a szegényebb néposztályt: akkor esetleg kivívhatja a társadalom egy részének rokon36
