Edvi Illés Károly: Emlékeim a szegedi várból (Kecskemét, 2009)

Edvi Illés Károly: Emlékeim a szegedi várból

szenvét is, mely nem ritkán valódi hőssé avatja fel az üldözött rablóvezért. Ezek a gonoszok világának kivételes nagyságai, kik elszántságuk és szellemi fölényük folytán társaik között vezérszerepre jutnak. S ha a túlnyomó hatalommal szemben sikereket tudnak elérni: az emberiség jobbrészének rokonszenvét, sőt bámulatát is kivívják.

Itt azután a rabló személyében háttérbe szorul a gonosztevő, s kiemelkedik az ember, a félelmetes, egyszersmind azonban életmegvető bátorsága folytán csodált férfiú.

Jól rendezett államban ez a dicsőség természetesen csak ide- ig-óráig tarthat, - de ahol műveletlen a nép s fejletlen a társadalom, hol az államélet folytonos változásnak van kitéve s abban az egyik önkényuralom a másikat követi, mindegyik vagy az egész nemzet, vagy egyes néposztályok elnyomására törekedvén: ott gomba módra teremnek s az államhatalommal sikeresen dacolnak a rablóvezérek és rablóbandák, - szóval: egész nagyságában létrejön, mint állam az államban, a rablóvilág.

Magyarországon a XIX-ik század második és harmadik negyedében, több mint harminc éven át pusztított s élő szervezetként működött egy rablószövetség, melynek főszíntere a magyar alföld; elismert állandó vezére Rózsa Sándor volt. A régi Magyarországot 1848-ban felváltotta az eszmélő, új Magyarország, azt lenyűgözte az osztrák önkényuralom, az utóbbit a különböző provizóriumok követték, majd 1867-ben az alkotmány helyreállítása váltotta fel. Csak Rózsa Sándor maradt ugyanaz: a hírhedt és rettegett rablóve- zér, ki a negyvenes évek pardúrjaiva 1 s az ötvenes évek zsardá- raival3 egyaránt megküzdött s 1868-ban ismét a banda élén állott, mely akkor általános rettegésben tartotta az egész alvidéket.

Minő viszonyok voltak azok, amelyekben ez lehetséges volt, s minő tulajdonsággal kellett bírnia annak az embernek, ki erre képes volt?

Mik voltak az indító okok és tényezők, melyek Rózsa Sándort s a hozzá hasonlókat a társadalomból való kilépésre bírták s évtizedeken át üldözött vadak gyanánt élni kényszerítették, egyszersmind pedig lehetővé tették, hogy megéljenek?

3 Zsandár: csendőr.

37