Edvi Illés Károly: Emlékeim a szegedi várból (Kecskemét, 2009)

Edvi Illés Károly: Emlékeim a szegedi várból

Az 1869. év vége felé egy bácskai országúton két fiatal, alig 20 éves suhanc megölt egy fuvarost, ki őket kocsijára fölvette s elvitték kocsiját és lovait. A királyi biztos csakhamar kézre kerítette ezeket is, kivallatta őket s a bevégzett bűnvizsgálatot még karácsony előtt átadta a bíróságnak. A törvényszék azonnal leutazott, hitelesítette vallomásaikat, Muraközy László tiszti főügyész pedig megindította ellenük a főbenjáró port, halálbüntetést kérvén fejükre. A pörbeszédek néhány nap alatt beíratván: a törvényszék zárt ajtók mögött meghozta ítéletét, s a napilapok december hó vége felé távsürgönyileg jelentették, hogy a pestmegyei delegált bíróság a szegedi várban két rablógyilkost halálra ítélt.

Ez akkor nagy szenzációt keltett, noha az eset semmi összefüggésben sem volt az alföldi rablóbandák viselt dolgaival. Ezekre csak később került a sor.

A törvényszék a nagy ítélkezés után ismét hazajött s csak 1870. év tavaszán tért vissza Szegedre, de ismét csak azért, hogy az időközben fölszaporodott önvallomásokat hitelesítse. Ekkor már Rózsa Sándor is megadta magát s vele együtt hitelesítés alá került az egész szegedi banda. ítélethozatalra azonban először a kecskeméti banda érett meg. Mihelyt Bajdor vallani kezdett: csakhamar kibontakozott a homályból az egész kecskeméti bűnbanda.

Az 1870. év folyamán tehát már meg lehetett indítani az érdemleges tárgyalásokat. Néhány elszigetelt főbenjáró pör letárgya- lása nem jár nehézséggel, de annál több gondot okozott a nagyobb bűnszövetségek tagjainak elítélése. Némelyek egyénenkint akarták letárgyalni az ügyeket oly módon, hogy aki minden bűntettét bevallotta, az, elkülönítve a többitől. Egymaga kapjon egy ítéletet. Ámde ez kivihetetlen volt, mert eszerint minden ügyet annyiszor kellett volna tárgyalni, ahány vádlott abban előfordult. Ezzel szemben tehát fölmerült egy másik terv, mely szerint minden egyes ügy letárgyalandó s ítélettel ellátandó volna, de a büntetés csak annál az esetnél szabatnék ki, mely az illető vádlottra nézve utolsó gyanánt került tárgyalásra.

Volt még egy harmadik eszme is: egy nagy monstre pör, mely többszáz esetet egy írásbeli pör keretébe foglalt volna össze s e pörben egy ítélettel lett volna többszáz ember sorsa eldöntendő. Elvi szempontból tán ez lett volna a legtökéletesebb, de kivihető32