Edvi Illés Károly: Emlékeim a szegedi várból (Kecskemét, 2009)

Perbeszédek Rózsa Sándor bűnperében az Aradi Királyi Törvényszék delegált tanácsa előtt Szegeden 1872. december 24-én

Első helyen vádolom, mint a letárgyalt bűncsoport központját, Rózsa Sándort.

Rózsa Sándor élettörténete sokkal ismeretesebb, sem hogy időpazarlásnak ne tartanám azt itt részletesen ismételni, mivel azonban ezúttal nem csupán egyes vétségek beszámításáról, hanem egy egész emberélet mérlegeléséről van szó, ezen bűntettekkel terhelt ember élet főbb mozzanatainak megérintését nem mellőzhetem.

Rózsa S. 1813. jul. 16. Szegeden született, apja pásztor volt, s egy rablás alkalmával agyonüttetett, ő maga szintén pásztorkodásra adta magát, s követve apja nyomdokait, már kora ifjúságában rabolni kezdett, első tudomásra jött bűnténye volt Darabos Imre halasi tanyájának megrablása, mely miatt a szegedi törvényszék által 1836. szept. 10-kén másfél évi börtönre és 150 botütésre ítéltetett. Talán a hátralevő botütésektől való rettegés vagy szilaj kedélye vitték rá, hogy bűnhődése alatt 1837. jul. 10-én bilincseiből megszökött, s az alföld rónáin bujdosni kezdett, de bármi vitte légyen reá a szökésre; ezzel a koczka el volt vetve, mert a puszták fia, ki magát a társadalomból önmaga száműzte, most már folytonosan hadi lábon állott polgártársainak jobb részével s a közhatóságok törvényes közegeivel.

Lóháton fegyveres kézzel barangolt a puszták rónaságain, tanyáról tanyára bujdosott, részint menhelyet, részint bűntársakat keresve, s mikor valakit a bűnözésre rávehetett, azzal lopott vagy rabolt, a mint a véletlen épen magával hozta. A pusztában szabadon legelésző gulya vagy ménes, vagy a szorgosan őrzött községi pénztár, neki egyformán kedves zsákmány voltak, s midőn például 3-ad, 4-ed magával egy-egy gulyának lóháton fegyveresen és kieresztett karikás ostorokkal neki vágtatott, nem igen találkozott gulyás vagy csikós, a ki ellent állni mert volna, mert ha azt tette, keserűen lakolt vakmerőségéért. S ezen fellépés jellemzi R. S. régibb bűntényeit, úgy hogy mikor az e fajta bűntények tárgyalásánál arról folyt a vita, hogy lopás vagy rablás követtetett e el, mindig azon nézetben voltam, hogy itt a megkülönböztetés is csaknem felesleges, mert R. S. mindig el volt rablásra készülve, s föllépésének jellege épen abban állott, hogy figyelmére sem méltatta azt, hogy vájjon valaki őrzi-e a gulyát vagy nem?

131