Edvi Illés Károly: Emlékeim a szegedi várból (Kecskemét, 2009)

Perbeszédek Rózsa Sándor bűnperében az Aradi Királyi Törvényszék delegált tanácsa előtt Szegeden 1872. december 24-én

Ferencz és társai, a kik midőn már rendre kifosztogatták a boltokat, és gabona raktárakat, elbizakodott vakmerőséggel a posták és vas- útak megrablására vállalkoztak, és Szeged városának kellő közepén, az alföldi rendőrség gyúpontján oly szétágazó és mégis erősen összetartó bűnbandát szerveztek, hogy a börtönéből régi rossz hajlamaival kiszabadult Rózsa Sándornak nem kellett többé régi czim- boráihoz fordulni, mert az új nemzedéket is elég kiképzettnek találta arra, hogy velük egyesüljön.

Pátriárchális társaság, az absolitismus alatt nyögő nép bűn- elősegélő, bűnpalástoló hajlama, zilált rendőri viszonyok voltak tehát azon társadalmi bajok és tényezők, melyeket vádlottak rossz- lelkűsége a különböző időkben felhasznált s békés polgártársaik kifosztogatására kizsákmányolt.

R. S. mind három korszakot képviseli, Veszelka Imre az elsőt és másodikat, Csonka Ferencz és társai pedig leginkább az utolsót használták fel, s ehhez képest működésük s bűneseteik jellege is különböző.

R. S. a pásztoréletben, és üldöztetése időszakában nyílt rabló és félelmesen fölfegyverkezett lovas betyár megkegyelmeztetés után alattomos haramia volt, ki míg az éj sötétében rabolt, nappal a békés polgárok közé elegyedett. Veszelka Imre bűntettei, a pusztai pásztor élettel születtek s azzal haltak el; Csonka Ferencz és társai a sötétség leple alatt váltak tolvajokká, majd rablókká és rabló gyilkosokká.

Ez általános jellemzése vádlottaknak, melynek ők sötét oldalát időközben elhúnyt bűntársaik helyett is képviselik, s midőn nékem most ezen sötét színezetű alapon kell, az együtt itt álló vádlottak ellen, egyéni jellemvonásaik, beszámítási fokozataik feltüntetésével vádat emelni, oly helyzetben vagyok, mint lenne azon képíró, a kinek fekete lapot nyújtanak a végből, hogy arra egymástól megkülönböztethető fekete alakokat rajzoljon.

Ily fekete lapot képez vádlottak bűneinek nagysága és sokasága, lelki romlottságuk pedig annyira hasonlókká teszi őket, hogy a különbségek csak is az által büntethetők fel, ha az itt-ott feltalálható kisebb elvetemültséget, mint világító színeket az árnyék közzé vegyítjük.

130