Edvi Illés Károly: Emlékeim a szegedi várból (Kecskemét, 2009)
Edvi Illés Károly: Emlékeim a szegedi várból
hoz ért. Süsse ki az úr: ha tisztába lesz, ami én rám esik, majd elvállalom, mert én nem teszek tagadást. Szavának csakugyan helyt állott. A vizsgálóbíró néhány nap alatt tisztába hozván a dolgot, május 29-én közölte az eredményt Rózsa Sándorral. Mire ez így válaszolt:- Mondtam, hogy csak ki kell sütni, én el nem tagadom, ami rám esik. Be is vallom, hogy ott voltam, de az nem igaz, hogy én terveztem. Erre következik a körülményes beismerés. így történt ez a többi nagy rablásoknál is, melyeket megke- gyelmeztetése után, fogva levő cimboráival követett el. Ezután mind bizalmasabb viszony fejlődött ki közte és Laucsik közt. A „Zwinger"-ben megkapta a legjobb cellát, rabtársul pedig a legkülönb legényt. Kapcabetyárt nem tűrt meg maga mellett, aki vele volt, annak jeles betyárnak s emellett szolgálatkész és ügyes embernek kellett lenni, ki mindenben kezére járt. A sétá rá 1 egyedül kívá rt lenni, s nem tűrte a icá n a Iá rvá t melyet csúfságnak tekintett. Laucsik dolgozószobájának ablaka éppen arra a bástyára nézett, mely előtt a rablóvezér sétálni szokott. Az ablak ilyenkor rendszerint megnyílt, Laucsik magához intette Sándor bácsit, s egy-egy kupica pálinkával kedveskedett neki, mit az kegyesen elfogadott. Kegyesen, mondom, mert ha valamiért duzzogott, nem fogadta el a pálinkát. Egyszer kifogása volt börtöntársa ellen s különb embert kért.- Nem tetszik a pofája, - mondá keményen.- Adjon más embert. Laucsik azonban egyelőre nem teljesítő kívánságát. Másnap reggel ismét megnyílt az ablak s szűk keretében ott állott az ismert kép: egy alacsony termetű, jól táplált, köpcös férfiú, rikító színű nyakkendővel, kurta nyakkal, nagy, kerek fejjel, melyet sűrű, göndör haj födött és holdvilágszerű ábrázattal, melyet kis, pörge bajusz díszített. Rózsa Sándor megismerte Laucsikot a pálinkásüveggel és kupicával, de azért úgy tett, mintha észre sem venné. Mikor azután hangosan kínálta a pálinkával, Rózsa Sándor félvállról egy szúró pillantást vetett feléje s keményen odavágta e szavakat:- Nem köll, tartsa meg magának az úr! 126
