Edvi Illés Károly: Emlékeim a szegedi várból (Kecskemét, 2009)

Edvi Illés Károly: Emlékeim a szegedi várból

De mikor ezek közül kivált egy szakasz, mely szuronyszegezve egyenesen feléje tartott, s mikor ezek őt a tiszt vezényletére egy pillanat alatt körülfogták: egyszerre világos lett előtte minden. Visszapillantott a bezárt kapura s öklét ég felé emelve, rettentő káromlásba tört ki.

Mind hiába. A kapu bezárult mögötte. Rózsa Sándor immár a szegedi váré volt. Még aznap oda kerültek cimborái is. A parasztoknak öltözött rendőrök meglepték őket, mielőtt vezérük elfoga- tásáról értesültek volna.

Rózsa Sándorral még január 25-én fölvették a jegyzőkönyvet. Persze mindent tagadott, sőt megbotránkozással utasította vissza a gyanúsítást, mintha az utóbbi időkben elkövetett nagy rablásokban része volna. Laucsik meggondolási időt adott neki, s elhelyezte a „Zwinger"-ben. Ott duzzogott a vén sas másodmagával egy cellában, de különben egy hajaszála sem görbült meg.

Laucsik udvariasan bánt vele s hízelgett hiúságának. Gyakran maga elé hivatta, hosszasan beszélgetett vele a rablóvezér nagy híréről, elmondta, hogy mennyire érdeklődik sorsa iránt Andrássy Gyula gróf és az egész ország. Később azután, mikor a vasúti merénylet és a Huszágh-féle rablás tettesei iránt már nagyrészt tisztában volt, rátért az egyes vádpontokra is, biztosítván őt, hogy a nagy urak odafönn majd pártfogásukba veszik, ha volna is valami a rováson.

Sándor bácsi azonban egyelőre nem állt kötélnek. A beszélgetésből kiérezte, hogy Laucsik még nem tud mindent, s ő nem akart az első lenni, aki beismerést tesz. Ez derogált volna rablóvezéri becsületének.

Még a május 23-án felvett jegyzőkönyv szerint is ilyen párbeszéd folyt közte és a vizsgálóbíró között:

Vizsgálóbíró: Mondja el, hogyan szedték fel Félegyháza és Pusztapéteri közt a vasutat?

R. S.: Ne engem kérdezzen az úr, hanem azokat szorítsa, akik az ilyenhez értettek. Én, mint pusztai ember, hogy tudtam volna olyant tenni. Vasutat nem is lehetetett volna parasztszerszámmal fölszedni. Láttam én Kufsteinban, mikor ott sétáltam a prófosszal, hogyan csinálták a vasutat a hídon keresztül. Hosszú szegeket vertek és sróffal erősítették meg. Csak olyan szedhette azt fel, aki ah125