Edvi Illés Károly: Emlékeim a szegedi várból (Kecskemét, 2009)
Nánási László: Edvi Illés Károly és műve
Nánási László: EDVI ILLÉS KÁROLY ÉS MŰVE Az életművével a magyar büntető jogtudomány kimagasló alakjává vált Edvi Illés Károly 1842. június 26-án született a Somogy vármegyei Szilben, ahol az evangélikus lelkészcsaládból származó édesapja gazdatiszt volt. A fiatalember tanulmányait az aszódi, majd a soproni evangélikus líceumban folytatta. 1860-ban beiratkozott a bécsi egyetem jogi karára, de a következő évtől már Pesten tanult 1864-ig. Ezt követően 1867-ig a Degenfeld grófi család sziráki kastélyában tevékenykedett magántanárként. Ebben az évben a pesti egyetem doktorrá avatta, majd a pesti királyi táblán az ügyvédi vizsgát is letette. 1867 novemberében Pest-Pilis-Solt vármegye tiszti alügyé- szeként hivatali pályára lépett. Beosztásában a fővárosban tevékenykedett mindaddig, míg 1869 nyarán a közbiztonság helyreállítása céljából Szegedre küldött királyi biztosság mellé delegált Pest megyei törvényszék egyik ügyészének tétetett. Az állami igazságszolgáltatási szervezet létrehozásakor az uralkodó 1872. január 1-jével a szolnoki ügyészséghez nevezte ki királyi ügyésznek. De Edvi Illés ténylegesen továbbra is a szegedi várban szolgált, mint a biztosság által felderített bűnügyekkel a továbbiakban foglalkozó delegált aradi királyi törvényszékhez rendelt vezető közvádló. A királyi biztosság megszűnte után 1873- ban Aradra került kirendelésre, a még folyó büntető perekben való közreműködésre. 1876-ban a pécsi királyi ügyészség vezetője lett. Néhány év múlva azonban gyógyíthatatlan szembetegsége miatt megvakult, ezért 1883-ban meg kellett válnia beosztásától. Azonban lelkierejével a végzetes betegségen felülemelkedve ügyvédi gyakorlatba kezdett, melyet Pécsett, Aradon majd Budapesten folytatott. E tevékenysége során bontakoztatta ki mindenki által elismert szellemének, csodálatos emlékező és elemző tehetségének, 11
