Edvi Illés Károly: Emlékeim a szegedi várból (Kecskemét, 2009)

Edvi Illés Károly: Emlékeim a szegedi várból

sével szaporíthassák. A szegedi törvényszék 1857. évi augusztus 29-én kelt végzésében kijelentette ugyan, hogy ebben az irányban célt érni nem lehet, s ez okból a felségárulás vádja folytán illetékessé vált budai országos törvényszékhez terjeszté föl az iratokat, de itt az államügyészség ragaszkodott ahhoz, hogy a kérdéses rablás újabb vizsgálat tárgyává tétessék, s hogy e célból küldjék vissza az ügyet a szegedi törvényszékhez. Ez meg is történt.

De a vizsgálat megint eredménytelen maradván: az ügy most már 1858. évi március 2-án végleg a budai országos törvényszék fóruma elé került. S ezzel megszűnt a rögtönbírósági eljárás veszélye is, mely közel egy évig lebegett Rózsa Sándor feje fölött. Hogy ez a veszedelmes helyzet ily soká tarthatott, ennek okát az ausztriai büntető perrendtartásban találjuk föl. Eszerint ugyanis bármily hosszúra nyúlhatott az elővizsgálat s csak az volt szükséges, hogy mikor az eset ítélethozatalra megérett s a rögtönbíróság evégett megalakult, az eljárást innen számított nyolc nap alatt be kellett végezni.

Ez szaporította föl annyira az ötvenes években a statáriális akasztásokat.

Rózsa Sándor kikerülte e sorsot, bár sokkal inkább rászolgált az akasztófára, mint akárhány kapcabetyár, kiket, mint ügyetlen kezdőket, tetten értek, vagy könnyűszerrel önvallomásra bírtak.

A rablókirály ebben is szerencsésebb volt, mint legtöbb cimborája. Őt még azzal is kitüntették a többiek fölött, hogy elítélésére külön bíróságot delegáltak. A budai törvényszék ugyan különben is illetékes volt fölötte az esetben, ha a felségárulás vádja fenntartható, ennek elejtése azonban ismét visszaállította volna a szegedi törvényszék illetékességét. Hogy tehát Rózsa Sándor fölött mindenesetre a budai országos törvényszék ítéljen, az igazságügyminiszter fölhatalmazta e törvényszéket a rablóvezér többi ügyeiben való eljárásra is.

A budai országos törvényszék mindenekelőtt a felségárulás iránt határozott. Két irányban kutatták e részben Rózsa Sándor bűnösségét, egyfelől a forradalomban való részességének mértékét, másfelől az azóta keletkezett forradalmi törekvésekben és titkos összeesküvésekben való részvételét igyekezvén megállapítani.

111