Edvi Illés Károly: Emlékeim a szegedi várból (Kecskemét, 2009)
Edvi Illés Károly: Emlékeim a szegedi várból
Az 1854. évben ismét néhány nagy rablás zavarta meg a köznyugalmat, s ezek miatt újult erővel megindult a rablók üldözése. Zsandárok és katonák csapatai cirkáltak a pusztákon, nem kímélve a kukoricákat és vetéseket sem, hol bujkáló rablókat véltek találhatni. Egy ilyen csapat Katona Pál tanyája mellett is egész széliében nekiment a búzatáblának, mely ekkor már teljes virágzásban volt. Rózsa Sándor a búza közt hevert, mikor a katonák feléje közeledtek. Látta, hogy menten rátalálnak s el van veszve, ha valamiképp ki nem vágja magát. Felegyenesedett tehát fekvőhelyéről s bátran odakiáltott a katonáknak:- Hát már a becsületes gazda vetését sem kímélik, letapossák virágjában?! A katonákat zavarba hozta e fellépés. Szentül hitték, hogy a gazda tiltakozik búzája eltaposása ellen. Kiléptek tehát a vetésből, hogy más irányban folytassák a rablók üldözését. Rózsa Sándor pedig ismét a markába nevetett. Hasonló meglepetésnek azonban nem szívesen tette volna ki magát. Ezért egyelőre búcsút vett a szegedi pusztáktól, s a Maros mentén keresett búvóhelyet. Társa e bujdosásban Kis bácsi (Bal- langó Pataki Mihály) volt. November közepe táján zsandárokkal találkoztak a Csanádi erdőben. Kölcsönös tüzelés keletkezett, miközben a két betyár ügyesen eltűnt a marosparti cserjék között. A zsandárok pedig hazasiettek, hogy katonaságot mozgósítsanak üldözésükre. A betyárok ezalatt nádból és gyékényből tutajt készítve, ezen a Maroson átkeltek s épp a kamaratöltéshez jutottak, melyen ekkor már fel volt állítva a katonaság. Az üldözöttek azonban kijátszot- ták éberségüket. A töltés alján hason csúszva menekültek a veszélyes pontról, csupán szűreiket hagyván el a bokrok között. Ezután déli irányban, Temesvár felé folytatták útjukat. Tizenkét óra tájban szembe jött velük Sztaluts Vladiszláv deszki rác pap, ki Temesvárról ment haza kocsin. Megállíták a kocsit s a papot és kocsisát feléjük szegzett fegyverekkel leszállásra kényszeríték. Majd levágták a kocsi ernyőjét s lerakatták a pap holmiját.- A kocsit és lovakat sem bántanánk, de most nagy bajban vagyunk - mondá Rózsa Sándor -, midőn a lovak közé csapkodva, 106
