Edvi Illés Károly: Emlékeim a szegedi várból (Kecskemét, 2009)
Edvi Illés Károly: Emlékeim a szegedi várból
Temesvár felé elhajtottak. Útközben még szereztek egy-egy subát s ezután akadálytalanul eljutottak a Miliciába, hol Szőllős tájékán elcsapták maguktól a deszki pap lovait. Időközben sokfelé barangolt a két cimbora. Az 1855. év vége felé ismét a csanádmegyei erdők közt jártak, ezúttal harmadik társul Ambrus Mihály szegődvén hozzájuk. A kiszombori erdőben Rózsa Sándort egy fa ága lecsapta lováról, mialatt társai előre haladtak, s Lovászy István erdőcsőszt, ki útjukat állta, agyonlőtték. A vezérrel csak ezután találkoztak ismét Száján mellett, honnan néhány lóval visszatértek a szegedi határba. A következő év január 5-én hajnalban Csík Mihály ürmény- házi lakos házánál kopogtak be Rózsa Sándor és Kis bácsi. Az utóbbi régi ismerőse volt Csík Mihálynak, ezért kerestek nála menedéket. Csíkné meleg szobával fogadta az érkezőket, friss kolbászt sütvén nékik reggelire. Kis bácsi az istállóba vonult vissza, míg Rózsa Sándor állandóan a szobában maradt, belülről becsukván a konyhaajtót. Levetette sárga bőrbekecsét és sötét csíkos újasban üldögélt az asztal mellett, folyvást kezében tartva kétcsövű fegyverét. Déli egy óra tájban Huszka János községi bíró két zsandárral közeledett Csík Mihály háza felé, kit az a gyanú terhelt, hogy egyik lovára nincsen passzus. A bíró kopogott a konyhaajtón, mire Rózsa Sándor villámgyorsan felugrott helyéről s a konyhába rohant.- Akinek kedves az élete, ne közelítsen! - kiáltott éles hangon, midőn az ajtón levő lyukon át a bírót és zsandárokat megpillantotta. A kopogás azonban ismétlődött s erre a rablóvezér egy lövéssel felelt, mely a bíró karját érte. Ez visszatántorodott, míg a zsan- dárok szétugorva, a kapufélfához húzódtak. Most felpattant az ajtó s egy második lövés földre teríté Huszka Jánost. A zsandárok erre megfutamodtak. Rózsa Sándor pedig felemelt fegyverrel a kapuból kiáltozott utánuk, hogy jöjjenek vissza, ha mernek, mialatt a szomszédok is az uccára sereglettek. Ezután visszament a házba, megparancsolta Csík Mihálynak és társának, hogy fogjanak be a szánba, felölté bekecsét s alig néhány perc múlva az uccára tódult falu népe között elhajtattak. Rózsa Sándor egymaga ült a szán hátuljában, míg társai az első ülésen foglaltak helyet. 107
