Edvi Illés Károly: Emlékeim a szegedi várból (Kecskemét, 2009)

Edvi Illés Károly: Emlékeim a szegedi várból

- Majd megmondja kelmed. Mért átabotáznék én a magam sarlójával a más búzájában.- Nohát csak kirukkolok vele - folytatá a betyár s elmondá, hogy az a menyecske, aki az üzenetet meghozta, sehogy sem találja hímesnek az alsóvárosi tanyai életet. Itt a felsővégen nagyobb bátorságban ellehetne, ha befogadnák egy zugolyba.

A gazda elsápadt erre a kívánságra. Pillanatig szótlanul nézett a rablóvezérre, ki eközben földre szegzé tekintetét, azután így válaszolt:- Nincs olyan hely a tanyámon, amelyet idegeneknek lakásul adhatnék. De ha volna is, törvénytelen személyt akkor sem tűrnék meg házamnál szálka gyanánt. Meg azt sem szeretném, hogy bárki is rágalmat kovácsolhasson ellenem abból, amit vagyonom tisztes gyarapodásának tekinthetek.

A rabló nagyot nézett. Nem volt hozzászokva az ilyen beszédhez.- Nem hittem, hogy olyan pöckösen hordja a feje búbját, Dóró uram! - szólott villogó szemekkel. - Még a városi kapitány sem tartja kelletlen dolognak, ha néha becsapjuk az istállójába a bitang marhát.- Engem nem véd a hivatal. Tehát azt akarom, hogy a becsület védjen meg.

Rózsa Sándor észrevette e válaszból, hogy emberére akadt. Mint a sebzett vad, szökött fel helyéről. Szó nélkül rohant ki az udvarra, a karabélyt vállára öltve, lovára ugrott s villámgyorsan száguldott el a köncsögi puszták felé.

Ez a kis jelenet is mutatja, hogy Rózsa Sándor már nem volt ura a helyzetnek. Sok gonosz rablást hoztak nevével kapcsolatba, s emiatt mindinkább kevesbedett azok száma, kik rokonszenvből pártfogolták. Cimborái is részint elhagyták, részint akasztófára kerültek, vagy más módon elpusztultak. De mintha maga is meg- csömörlött volna a gonosz élettől: a Návay-féle rablás után ideje nagy részét rendes búvóhelyén, Katona Pál tanyáján töltötte. Itt lakott éveken át egy kivájt belsejű széna- és egy hasonló szalmaboglyában, - a nyári szép időt a búján tenyésző vetések közt töltötte el.

105